2018. április 5., csütörtök

Fekete erdő


A fák meztelen ágai között akadálytalanul zúdul le a szél. Elsüvít a fülem mellett, zörgeti a száraz faleveleket,  kapaszkodom a kapucnimban, lassan, görnyedve fúrom bele a fejem az elemek tombolásába.   Araszolva haladok. A fák némán vigyázzák az utam.

Az erdő alját vidám ibolyák kékje fedi.

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...