A fák meztelen ágai között akadálytalanul zúdul le a szél. Elsüvít a fülem mellett, zörgeti a száraz faleveleket, kapaszkodom a kapucnimban, lassan, görnyedve fúrom bele a fejem az elemek tombolásába. Araszolva haladok. A fák némán vigyázzák az utam.
Az erdő alját vidám ibolyák kékje fedi.
Szépek a képeid! :)
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Éva!
Törlés