2018. április 9., hétfő

Tavaszi erdő-templom

Vasárnap végre olyan volt az idő, hogy a legszomorúbb ember is táncra perdül, ha végigsétál egy virágos erdőben! 
A nap ragyogóan sütött, átvilágított a nyiladozó rügyeken, ezüstösen csillogtatta a fák finom ágait, a friss zöld levelek, a sárgában, lilában, kékben, fehérben pompázó virágszirmokon átsütő fény, mintha csak egy templom ólomüveg ablakai lennének. 


 

Csillogó vizű patak csörgedezett a fák göcsörtös gyökerei között. A tisztásokon és a víz partján gyermekek kacarásztak, nagyobbacska fiúk számháborúztak. 

A szurdok számtalan barlangjában még meglátszott a leheletünk, sőt a Hétlyuk-zsomboly alján még havat is láttunk.
Feljebb, a sziklatetőkön fiatalok függőágyat feszíttettek ki a fák közé, onnan szemlélték a látóhatárt.

A hegytetőről, a  kopasz fák között még látni az erdő alját, a délutáni nap hosszú árnyékokat vet a földre. Ettől aztán valahogy olyan, mintha ceruzával rajzolták volna a tájat. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése