Gyilkos-tó és tavaszi tőzike

 Egyes források szerint Magyarországon három helyen lehet tavaszi tőzikét találni: Körmenden, Csáfordjánosfán és a Bakonybél közeli erdőben. Idén a három közül a legközelebbit választottuk, annál is inkább, mivel itt található a Hubertlaki-tó is, ami igazi különlegesség hírében áll. 

A kocsit Bakonybélen túl, az Odvaskő hotel parkolójában érdemes leparkolni, és innen egy rövid darabon jobbra a piros jelzésen kellmenni, majd a kék keresztre rátérni, ami épp a tóhoz vezet. Pár éve már jártunk erre, akkor egy ponton eltűntek a jelzések, és kicsit bolyongani kellett, mire a fa törzsére festett hatalmas, piros betűs TÓ felirat igazított útba minket. Most nem volt iylen probléma, minden harmadik fatörzs el volt látva a megfelelő turista jelzéssel.

Gyönyörű, szálegyenes bükkfák között néhol kivöröslik az erdei fenyők vörösbe játszó törzse. 

Csaknem a tóhoz értünk már, amikor a távolból az ezüsterdő alján megpillantottuk a világító fehér virágmezőt.

A kis patak partja, egészen az egykori  Hubertlaki-vadászházig telis-tele volt nyíló tőzikével. Ott nézegették magukat a séd víztükrében. (Az itteni patakokat helyi tájnyelven séd-nek hívják, ami időszakos patakot jelent, csak esőzések után található bennük víz)

Innen az utunk a közeli Hubertlaki-tóhoz vezetett, amit a bakonyi Gyilkos-tónak nevez a népnyelv, mivel az erdélyi azonos nevű tóhoz hasonlóan elárasztással keletkezett. 1980-ban eredetileg vaditatónak készült a a tó, helyén égerfák álltak.  A Hamuházi-séd felduzzasztásával a fák a víz alá kerültek, majd egy idő után kidőltek, azonban csonkjaik mind a mai napig kilógnak a vízből, bizarr hangulatot kölcsönözve az amúgy festői, békés tájnak.  

 Ma az egykori fák halott csonkjain  burjánzik az új élet.

A tóban halak úszkálnak, a  környékén gőtéket és békákat is találhatunk, ha szerencsénk van, és ha a megfelelő időben járunk erre. Most csak számtalan turistát vetett elénk a sors. 

Visszafelé útba ejtettük a Vörös-János-sédet is. Ez a patak is egy tavat táplál. A tó valóban tele volt vízzel és éledező nádassal, de a belőle kivezető vízmeder teljesen száraz volt, ami nagy kár, mert vízzel telve rendkívül izgalmas, látványos, romantikus hely lehet!
Az erdő ezen részét leginkább hóvirág, illetve egy-két sárga kankalin borítja.

GPS navigációm szerint összesen 11 km-t tettünk meg, a két tó körüljárásával, kis kitérőkkel.