Az első tavaszi napsugarak láttán lányom is kedvet kapott a kiránduláshoz, így a már télen felfedezett bakonyi Római-fürdőt ajánlottam neki úti célul.
Nagy sárra számítottam, így gumicsizmát húztunk. S bár valóban sok helyen volt sáros az út, mégis a legnagyobb előnye az volt a csizmának, hogy a zúgó folyó medrében sétálhattunk, csaknem térdig bújva a vízbe.
Felejthetetlen
érzés volt a száguldó patak csapdosását érezni a bokánk körül. Talpunk
alatt hol gömbölyű kavicsok, hogy laposra mosott patakmeder, hol
süppedő iszap jelezte a meder alját.
Lassan haladtunk Bakonynána felől a Római-fürdő felé a kék jelzésen. Minden kis vízesést megcsodáltunk.
Lefotóztuk a páfrányokat, ücsörögtünk mohás sziklákon, élveztük a napsütést és hallgattuk a lezúduló víz robaját.
Átmásztunk a víz által összehordott száraz gallyakból álló gáton, s besüppedtünk a friss iszapos hordalékon.
Az alig 3 kilométert 2 óra alatt teljesítettük, de minden tagunkat átmozgatta a sziklákon és fatönkökön való mászkálás. A Római-fürdőnél legnagyobb meglepetésemre nem voltak sokan. Lányom egész lemászott a sziklákon, hasadékokon préselte át magát, így végig a patak medre mentén haladt.
Én felülről kerültem a vízesést. A kutyánk pedig kétségbeesve rohangászott kettőnk között, sehogy sem értette, hogy fogunk egymásra találni újra, és nem tudta eldöntetni, kihez is csatlakozzon.
Nyakig sárosan érkeztünk a kiindulási pontunkhoz, ahol a patak sebes sodrású vize lemosta a sarat a csizmánkról.
Szép és jó program.
VálaszTörlés