Nyáriasan forró napsütéssel, de már őszi színekkel fogadott minket a Tisza-tó. Egy kenuzós, kirándulós, evezős napot gondoltunk ki a lányommal, és természetesen vittük magunkkal a kutyát is.
Azt terveztük, hogy a szokásos menetrendnek megfelelően bejárjuk a
Tiszavirág ártéri sétautat, meglátogatjuk a Pákász-tanösvényt,
csónakázunk egyet a Göbe-tavon, majd kenuzunk is egyet valahol. Így hát
Tiszafüredről elsétáltunk a Szabics kikötőig.
A víztükröt sok helyen teljesen benőtte a vízi növényzet, szinte csak a csónakok vágta ösvények csillogtak kéken.
Leginkább a rucaöröme takarta a tófelszínt, mely gyökérzet és virág nélküli (spórával szaporodik) vízen lebegő páfrányféle.
Olyan
sűrű szőnyeget alkotott, hogy kutyám azt gondolta szilárd talajra
ugrik, így amikor a stégről belevetette magát a zöldbe, meglepve
tapasztalta, hogy teljesen elsüllyedt. Ha tudta volna, hogy vízbe
ugrik, nem került volna feje a víz alá. Döbbenten evickélt kifelé, majd
beletörődve a világ furcsaságaiba, vidáman ugrándozott a vízbe a békák
után.
A Szabics kikötöből átvitettük magunkat motorcsónakkal szemközti sétaútra. Azért is szeretem ezt a helyet, mert ide alig jön át ember, most is egyedül voltunk a szigeten. Dézi ahova csak tudott bemászott, hatalmas tündérrózsa levelek között kergette a békákat.
A Göbe-tónál újra vízre szálltunk, beeveztünk a tó közepére. Lágyan fújt a szél, de szerencsére találtunk egy olyan részt, ahol a sok vízinövény miatt meg sem mozdult a csónak.
Élveztük a víz ringatását, a nap simogatását, a csöndes egyedüllétet. Beszélgettünk, fotóztunk és teljesen elfelejtkeztünk az időről.
Élveztük a víz ringatását, a nap simogatását, a csöndes egyedüllétet. Beszélgettünk, fotóztunk és teljesen elfelejtkeztünk az időről.
Közönséges rence apró virágai tükröződnek a mozdulatlan vízfelszínen.
Teljesen feltöltődve, energiával telve arra eszméltünk, hogy elszaladt az idő, sötétedik. Kievickéltünk a vízinövények fogságából, és hagytuk hogy a szél a part felé sodorjon minket. Mintha mágnessel húzta volna valaki a csónakot, alig néhány evezőcsapás kellett csak, hogy a megfelelő helyre parkoljuk a csónakot. Mivel későre járt, még a kenuzás is elmaradt, sportos hétvégéből szép nyugis láblógatós nap kerekedett. Meg is szavaztunk magunknak egy kiadós vacsit a parti vendéglőben.
A sulyom ilyen vörös is tud lenni? :O
VálaszTörlésÚgy tűnik, ilyenkor ősszel elpirul...
TörlésNagyon szépek a képeid
VálaszTörlés