Visegrádtól Pilisszentlászlóig az Apátkúti patak mentén

Ez a kb. 10 km hosszú útszakasz a Visegrád környéki erdők legszebb szurdokvölgye. De lehet, hogy egész Magyarország legszebb szurdokvölgye, ezt nem tudhatom, nem jártam még mindegyikben, itt viszont többször is. Kolléganőim "Menjünk kirándulni a hétvégén!" felszólítására rögtön javasoltam is ezt a helyet. A túra nem túl megerőltető, a beígért 35 fokot a hűs fák alatt szinte meg sem fogjuk érezni. Sajnos nem számoltam azzal, hogy esetleg mások is erre veszik az irányt, Leányfaluig araszolt a kocsisor, a szokásos 1 óra helyett másfél óráig tartott az út. Végül Visegrádon a kis tó közelében leparkoltunk. Innen - ha nem az aszfalt úton haladunk - már élvezhetjük az erdei romantikus vadregényi hangulatot. Pár perc alatt elérhető az Ördögmalom-vízesés, mely az  andezittufa-lépcsőbe több vájatot is vágott, majd a 2 méter magas sziklákról lezúdulva mély medencét mosott ki magának. Megcsodáltuk, majd a patakmeder mentén haladtunk tovább, elkerülvén a sok embert, és az aszfalt utat.  További képek a vízesésről>>

A Magda-forrásnál hatalmas sziklatömböket kerülget a víz. A sziklákat ki is lehet kerülni, vagy átmászni rajtuk, ki-ki kedve szerint.

A Berényi Miklós Füvészkert innen csak pár lépés séta, a bejáratnál kedves kis étterem várja az enni vágyókat. A füvészkert mögötti Telgárthy-réten tűzrakási lehetőség is van, melyet sokan ki is használnak, maguk sütve meg pecsenyéjüket.  Nagyjából eddig lehet eljutni autóval is, most is kb 20-30 autó parkolt a környéken, sokan raktak tábortüzet, füstös sülő hús illata keringett a levegőben. Számomra kicsit illúzióromboló a sok ember, ezért igyekeztem minél előbb visszajutni az erdőbe. Ám innen forró aszfaltúton visz tovább az út a pisztrángos tavakhoz, ahol a vállalkozó kedvű látogatók kipecázhatják saját halukat. Mi ezt kihagytuk, és a tűző napon kb. negyed órás séta után végre letérhetünk az aszfalt útról, és hamarosan megpihenhetünk a hűs fák között az andezit bányánál. 

Majd a  Kaán Károly forrás felé  a piros jelzésen haladtunk tovább.

Tulajdonképpen eddig ismertem az utat, innen már nekem is hatalmas meglepetés volt a szurdok. Az emberek elmaradoztak, szinte egyedül voltunk az erdőben, csönd, nyugalom és béke honolt a fák között. A nap néhol áttört ugyan a fák között, megvilágítva egy-egy füstcsíkot - ki tudja kinek a tüzéből fújta erre a szellő, de a szurdokban sötétség volt. 

Az út a patak fölött kb 5 méterrel vezetett, itt-ott le lehetett jutni a patakhoz is.

 Néhol ugyan tóvá szélesedett a folyam, de alapvetően most kevés víz csordogált a patakban. 

 Az Alpár-forrás:

 A kb. 20 perces séta után a szurdok kiszélesedik, az út több helyen keresztezi a patakot. Ilyen gázlókon lehet átmenni rajta:

 A meredek partot kidőlt fák szegélyezik.

 Mielőtt beérnénk Pilisszentlászlóra elhaladunk a Hobozsi Zen Kápolna előtt, aminek ajtaja most zárva volt. A falu igen csendes, szinte lakatlannak tűnik, épp azon töprengtünk, hol  találunk itt éttermet, vagy közértet?

Szerencsére az egyik ház előtt álldogáló fiatalember elirányított minket a Kis Rigó Vendéglőhöz. Valóban hangulatos kerthelyiség, remek ételek, barátságos, sőt kutyabarát kiszolgálás fogadott minket. Meglepően sok autó állta a parkolójában, éles kontrasztként a falu csendes magányával. 

Jóllakottan indultunk visszafelé és újra megcsodáltuk a táj ezer szépségét. Oda-vissza kb 5-6 óra az út+ebéd. Jóleső fáradtságot éreztünk a lábunkban!