2015. szeptember 20., vasárnap

Szeptemberi Tisza-tó

Nyáriasan forró napsütéssel, de már őszi színekkel fogadott minket a Tisza-tó. Egy kenuzós, kirándulós, evezős napot gondoltunk ki a lányommal, és természetesen vittük magunkkal a kutyát is. 
Azt terveztük, hogy  a szokásos menetrendnek megfelelően bejárjuk a Tiszavirág ártéri sétautat, meglátogatjuk  a Pákász-tanösvényt, csónakázunk egyet a Göbe-tavon, majd kenuzunk is egyet valahol. Így hát Tiszafüredről elsétáltunk a Szabics kikötőig.
A víztükröt sok helyen teljesen benőtte a vízi növényzet, szinte csak a csónakok vágta ösvények csillogtak kéken.
Leginkább a rucaöröme takarta a tófelszínt, mely gyökérzet és virág nélküli (spórával szaporodik) vízen lebegő páfrányféle.
Olyan sűrű szőnyeget alkotott, hogy kutyám azt gondolta szilárd talajra ugrik, így amikor a stégről belevetette magát a zöldbe, meglepve tapasztalta, hogy teljesen elsüllyedt.  Ha tudta volna, hogy vízbe ugrik, nem került volna feje a víz alá. Döbbenten evickélt kifelé, majd beletörődve a világ furcsaságaiba, vidáman ugrándozott a vízbe a békák után.
A Szabics kikötöből átvitettük magunkat motorcsónakkal szemközti sétaútra. Azért is szeretem ezt a helyet, mert ide alig jön át ember, most is egyedül voltunk a szigeten. Dézi ahova csak tudott bemászott, hatalmas tündérrózsa levelek között kergette a békákat.
A Göbe-tónál újra vízre szálltunk, beeveztünk a  tó közepére. Lágyan fújt a szél, de szerencsére találtunk egy olyan részt, ahol a sok vízinövény miatt meg sem mozdult a csónak.
Élveztük a víz ringatását, a nap simogatását, a csöndes egyedüllétet. Beszélgettünk, fotóztunk és teljesen elfelejtkeztünk az időről. 
A tündérrózsa levelei ilyenkor ősszel összepöndörödik, ahogy fújja a szél igen változatos formát ölt. Hihetetlen formagazdagsága magával ragadott.



 
 A sulyom vörösen világít a sötét víztükörből.
 Közönséges rence apró virágai tükröződnek  a mozdulatlan vízfelszínen.
Teljesen feltöltődve, energiával telve arra eszméltünk, hogy elszaladt az idő, sötétedik. Kievickéltünk a vízinövények fogságából, és hagytuk hogy a szél a part felé sodorjon minket. Mintha mágnessel húzta volna valaki a csónakot, alig néhány evezőcsapás kellett csak, hogy a megfelelő helyre parkoljuk a csónakot. Mivel későre járt, még a  kenuzás is elmaradt, sportos hétvégéből szép nyugis láblógatós nap kerekedett.  Meg is szavaztunk magunknak egy kiadós vacsit a parti vendéglőben. 


3 megjegyzés: