Szuadó-völgy
Orfű közeléből a 6604-es út mellől indul a kék kereszt jelzésű túristaút az Orfűi-patak meredek völgyoldalában. Az éjszakai esőzések miatt persze csúszott, egyensúlyozgattunk, csúszkáltunk, de leginkább gyönyörködtünk a már-már dzsungelszerű erdőben.
A Laci-forrásnál vizet vettünk magunkhoz, és felkapaszkodtunk a meredélyen a zöld jelzés felé. A medvehagyma szőnyeget egyre több helyen szakította meg a szúrós csodabogyó sötét bokra.
Jakab-hegy
A zöld jelzés felvezet a Jakab-hegyre, ahol piknikeztünk a Pálos kolostor romjainál. Itt a medvehagyma közé egyre több helyen keveredett keltike.
A tavak mellett álló egykori vadászházból kialakított templomot most szuper táborhellyé építették át. Benne két szinten is fapriccsek vannak kialakítva. Igazán remek lehet ilyen szép környezetben éjszakázni.
Zsongorkő
(Zsongor-kő, vagy Zsongorkő ? - helyesírás tekintetében erősen megoszlanak a vélemények. A térképem kötőjellel írja, de a hivatalos oldalak egybe írják... A helyesírás ellenőrző teljesen tanácstalan! Azt gondolom a hely neve nem Zsongor, hanem Zsongorkő, ezrét én egybe írnám))
A Kolostortól a kék jelzésen jutottunk el a Zsongorkőhöz és a Remete-barlanghoz.
A sziklák alól feketéllő üreg alig tűnik barlangnak, a bejáratot egy kőtömb zárja el, ami a közelben álló tájékoztató tábla szerint egy esőzés következtében a közelmúltban csúszott le a barlang elé. Állítólag egykoron remeték lakták. A különlegessége, hogy homokkőben alakult ki, ami nagyon ritka jelenség.
A barlangtól a Zsongorkő felé vettük az irányt. Amint kijutottunk a fák között, meglepetten kiáltottunk fel. Láttam én már fotókat a Zsongorkő panorámájáról, mégis AZ az érzés és látvány a képeken nem visszaadható. Olyan, mintha egy repülővel ereszkednél a táj fölé. Váratlanul tárul a fák mögül a szemed elé a látvány, s bár a sziklalépcső nem függőleges, de nagyon meredek, mégis húz a mély, azt se tudod hova nézz, egyszerre fogod be az egész látószöget, aztán elmerülsz a részletekben. A kőlépcsők egyenesen a kovácsoltvas kilátóponthoz vonzzák a tekintetet, majd onnan vezetik az alant elterülő falvakra és zöldülő földekre. Ez sokkal inkább mélységet ad a tájnak, mint ha csak úgy kinéznénk egy repülő ablakából. Egész más lesz a térérzet azáltal, hogy az előtérben ott vöröslenek a homokkő sziklatömbök.
A visszafelé vezető utat vörös homokkőbe vájták. Gondolom traktorok is kényelmesen elférnek rajta. Itt még nem volt sáros, azonban az utolsó 2 kilométer alatt bokáig süppedtünk a teherautók kereke szántotta sáros, vizes mélyedésekben.
Meglehetősen elfáradtam ebben a szép, és szerencsésen esőmentes két napban, örültem, hogy végre újra autóban ülünk, s fájó talpaimnak csak a gázpedált kell nyomniuk hazáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése