A Fehérkőlápa turistaházban reggeliztünk. Kiderült, hogy egy családnak csak egyféle reggeli jár, így hősiesen lemondtam a rántottámról a bundás kenyér javára, jómagam pedig saját túlérett banánunkat nyomkodtam szét saját kiskanalammal a tányéromon. Mindehhez kakakót kértem, melyet "Itt a kakaó a kisbabának!" mondattal kaptam meg. Nos, igen, egy RENDES reggeli abált szalonnával kezdődik, hozzá fél kiló frissen sütött kenyér dukál, előtte esetleg egy kupica pálinka. Akkor talán lehettem volna valaki...
Reggeli után a Szelek hangja ösvényen a Gulicska-tető felé vettük az irányt. A panoráma a fénytelen idő ellenére is tetszetős volt, mégis inkább a csúcs közelében fellelhető vízcseppes virágok fótózásába merültem.
Az erdő még enyhén havas volt, de már nem sokáig! Rohamléptekkel olvadt!
Az út mentén a virágok nehéz vízcseppek alatt hajladoztak. Gyönyörű volt minden!
A Gulicska-tető meredek lejtőin még virágzott a kökörcsin. Bolyhai között kövér gyönggyé hízott az olvadó hó.
Annyira elmerültem a cseppek fotózásában, hogy elvétettük az utat a barlanghoz. Kétszer is körbe kellett járni a helyet, mire megtaláltuk. Meglehetősen meredek ösvény vezet le az amúgy nem túl nagy nyíláshoz.
Innen a völgybe futó hegyoldalt végestelen végig színes keltike szőnyeg borította.
Átkelvén a Lillafüredre vezető országúton, elhaladtunk a Chinoin robosztus épülete mellett, és elértük a Forrás-völgy alsó szakaszát. A bejáratnál a Király-kút impozáns kiömléséből feltöltöttük a kulacsokat.
 |
| Mert mindenhova kell egy indokolatlan gumiabroncs. |
 |
| Király-kúti sziklaüreg különleges képződmény. Minden oldalán és tetején van egy ki-, és bejárata. |
 |
| Kecske-lyuk barlang alsó bejárata. Ez már egész nagy üreg. Időszakos forrásbarlang és 480 méter hosszú - tudtuk meg a tájékoztató tábláról. Tobábbá különleges a faunája, pl. nagy kolóniákban telelnek itt denevérek, valamint egykoron ősemberek is lakhatták. |
 |
| A völgy közepe felé a patakot égeres láperdő szegélyezi. Letértünk a Flóra-forrás felé, ahol acsalapu mező, mocsárvilág és kiszáradt mésztufa vízesés fogadott. A forrás melletti pihenő düledező, mohával benőtt padjain megpihentünk, ettünk, ittunk. |
 |
| A mocsárban most főleg kankalin virágzott. |
 |
| Éger erdő |
 |
| A Forrás-völgy felső része szinte érintetlen erdő. Az utat keresztező fákat ugyan néhol kettészelték - gondolom, hogy jobban járható legyen, de alapvetően az erdő éli saját életét, erdőgazdálkodás itt szemmel láthatólag nem folyik (ellentétben a Bükk többi részével, ami sokszor elég zord képet mutatott e tekintetben: hatalmas teherautók mélyre süppedő keréknyomai szántották mindenfelé az erdészeti utakat. A kivágott fák nagy boglyákban álltak, az egykori erdő helyén pedig sűrű, járhatatlan fiatal bükkös fölött épp rálátni a szemközti lejtő friss tarvágására ). |
 |
| Már zöldülnek a fák, a bokrok. |
 |
| Kiszáradt patakmeder, kiszáradt mésztufa gát. |
 |
| Mésztufa formáció |
 |
| A Felső-forrás közelében egy nemrég kidőlt fa tövében zöldell az aljnövényzet. |
 |
| Mindenfelé mocsári gólyahír sárgállik. |
 |
| A Felső-forrás közelében a folyó egész szétterül. |
Kétségtelenül a Felső-forrás volt a nap csúcspontja! Ide mindenképp vissza kell még jönni!
Az út további részében egy kaptatón felmásztunk, majd leereszkedtünka Hámori-tóhoz, melynek végében ott magasodik a kastélyszálló impozáns éplülete.
Ellenpontozásként egy elhanyagolt vizibicikli tároló.
Lillafüreden átvágva a Mária sétányon értük el a szállásunkra vezető meredek szerpentint.
A 18 km-es út eme utolsó emelkedőjét szemerkélő esőben tettük meg. Jól esett utána a forró leves a panzióban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése