2023. április 13., csütörtök

A Bükk virágoskertje

A Fehérkőlápa turistaházban reggeliztünk. Kiderült, hogy  egy családnak csak egyféle reggeli jár,  így hősiesen lemondtam a rántottámról a bundás kenyér javára, jómagam pedig saját túlérett banánunkat nyomkodtam szét saját kiskanalammal a tányéromon. Mindehhez kakakót kértem, melyet "Itt a kakaó a kisbabának!" mondattal kaptam meg.  Nos, igen, egy RENDES reggeli abált szalonnával kezdődik, hozzá fél kiló frissen sütött kenyér dukál, előtte esetleg egy kupica pálinka. Akkor talán lehettem volna valaki...

Reggeli után a Szelek hangja ösvényen a Gulicska-tető felé vettük az irányt. A panoráma a fénytelen idő ellenére is tetszetős volt, mégis inkább a csúcs közelében fellelhető vízcseppes virágok fótózásába merültem. 
Az erdő még enyhén havas volt, de már nem sokáig! Rohamléptekkel olvadt!
Az út mentén a virágok nehéz vízcseppek alatt hajladoztak. Gyönyörű volt minden!


A Gulicska-tető meredek lejtőin még virágzott a kökörcsin. Bolyhai között kövér gyönggyé hízott az olvadó hó. 

Annyira elmerültem a cseppek fotózásában, hogy elvétettük az utat a barlanghoz. Kétszer is körbe kellett járni a helyet, mire megtaláltuk. Meglehetősen meredek ösvény vezet le az amúgy nem túl nagy nyíláshoz. 
Innen a völgybe futó hegyoldalt végestelen végig színes keltike szőnyeg borította. 
Átkelvén a Lillafüredre vezető országúton, elhaladtunk a Chinoin robosztus épülete mellett, és elértük a Forrás-völgy alsó szakaszát. A bejáratnál a Király-kút impozáns kiömléséből feltöltöttük a kulacsokat. 
Mert mindenhova kell egy indokolatlan gumiabroncs. 

Király-kúti sziklaüreg különleges képződmény. Minden oldalán és tetején van egy ki-, és bejárata. 

Kecske-lyuk barlang alsó bejárata. Ez már egész nagy üreg. Időszakos forrásbarlang és 480 méter hosszú - tudtuk meg a tájékoztató tábláról. Tobábbá különleges a faunája, pl. nagy kolóniákban telelnek itt denevérek, valamint egykoron ősemberek is lakhatták. 

A völgy közepe felé a patakot égeres láperdő szegélyezi. Letértünk a  Flóra-forrás felé, ahol acsalapu mező, mocsárvilág és kiszáradt mésztufa vízesés fogadott. A forrás melletti pihenő düledező, mohával benőtt padjain megpihentünk, ettünk, ittunk. 

A mocsárban most főleg kankalin virágzott.

Éger erdő

A Forrás-völgy felső része szinte érintetlen erdő. Az utat keresztező fákat ugyan néhol kettészelték - gondolom, hogy jobban járható legyen, de alapvetően az erdő éli saját életét, erdőgazdálkodás itt szemmel láthatólag nem folyik (ellentétben a Bükk többi részével, ami sokszor elég zord képet mutatott e tekintetben: hatalmas teherautók mélyre süppedő keréknyomai szántották mindenfelé az erdészeti utakat. A kivágott fák nagy boglyákban álltak, az egykori erdő helyén pedig sűrű, járhatatlan fiatal bükkös fölött épp rálátni a szemközti lejtő friss tarvágására ). 

Már zöldülnek a fák, a bokrok.

Kiszáradt patakmeder, kiszáradt mésztufa gát. 

Mésztufa formáció

A Felső-forrás közelében egy nemrég kidőlt fa tövében zöldell az aljnövényzet. 

 Mindenfelé mocsári gólyahír sárgállik.



A Felső-forrás közelében a folyó egész szétterül.

Kétségtelenül a Felső-forrás volt a nap csúcspontja! Ide mindenképp vissza kell még jönni!

Az út további részében egy kaptatón felmásztunk, majd leereszkedtünka Hámori-tóhoz, melynek végében ott magasodik a kastélyszálló impozáns éplülete. 
Ellenpontozásként egy elhanyagolt  vizibicikli tároló. 
Lillafüreden átvágva a Mária sétányon értük el a szállásunkra vezető meredek szerpentint.
A 18 km-es út eme utolsó emelkedőjét szemerkélő esőben tettük meg. Jól esett utána a forró leves a panzióban. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése