Igazából leánykökörcsineket akartam fotózni késő délutáni fényekben, ha már úgyis Nagykovácsiban jártam. Ahogy kapaszkodtam fel a hegyre, meg is láttam az első virágokat.
Rongyosan, tépetten hajladoztak a szélben. Francba! Már megint lekéstem! Pedig március elején még lefotóztam egy épp föld alól kibújót, és terveztem is, hogy egy hét múlva visszamegyek.
Az van most.
Ja nem! Egy hónap telt el, nem egy hét. Mennyi minden történt azóta, én meg észre sem vettem, hogy rohan az idő. Egy hét, egy hónap, fél év, 8 hónap, másfél év. Valami mindig történik. Család, szülinapok, betegségek, kirándulások, barátok és barátnők, diákok és szakdolgozatok, tanítás, készülés, nagy beszélgetések. Mostanában csupa kellemes dolog történik, nincsenek nagy megpróbáltatások. Mégis hiányzik valami megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan. A kirándulásaimból is és az életemből is. Talán a Dézi. Íme egy régi kép vele, pont itt, március körül. Vagy ahhoz hasonló.
 |
| Leánykökörcsinek március 1-én. |
Mi mást tehetnék, mint elfogadom, hogy lekéstem, és megtalálom a szépséget abban, ami van. Itt és most.
 |
| A fekete kökörcsines hegyoldalból eltűntek a virágok. Alig néhány példányt találtam. |
 |
| Apró, kócos, tépett - dacolt a széllel. |
 |
| Kankalinnal annál többel találkoztam. |
 |
| Íriszek is hozták hatalmas fejű virágaikat. Lilát és sárgát is találtam. |
 |
| A domboldalt fürtös gyöngyikék borították. |
 |
| Már hazafelé indultam, amikor több nagy, elvirágzóban lévő kökörcsin csokorra bukkantam. Nézegettem, melyiket fotózzam, kerülgettem őket, épp kiválasztottam egyet, leguggoltam, s egy pillanatra hátra néztem, nehogy valamit letapossak, s akkor megláttam a fenti látványt. Naplemente, ellenfény, sötét domboldal, és a két kiránduló épp jó helyen. Nem volt túl sok időm komponálni, de úgy érzem tökéletes az összhatás. |
 |
| Nagykovácsi házai a völgyben. A távolban a hegytetőn még a Csergezán kilátó is látszik. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése