A mindennapok viharából kivezető út

Hosszú volt ez az utolsó ősz végi-tél eleji pár hét. Hosszú, munkával teli és rohanós. Névnapok jöttek, szülinapok mentek, s bár jó volt kicsit megállni, találkozni a kis-nagy családommal, mégis nagyon hiányzott az erdő, a kirándulás, de leginkább a kikapcsoldás, a kilépés a mindennapok számtalan apró megoldásra váró problémájából. 

Végül ennek is eljött az ideje. 

Mikor Dobogókőre értem még hét ágra sütött a nap, de már gyülekeztek a sötét fellegek az égen. 

Aztán egész beborult, még havazni is kezdett. Hiába is reménykedtem, délután már nem bújt elő  a nap a felhők mögül. Megfontoltan pergette arcomba az apró hódarát a szél.

Mégis leírhatatlan örömmel töltött el az erdő, a zúzmarától rosskadozó ágak látványa, sikongattam, hangosan nevettem, még ugráltam is nagy boldogságomban. Ha valaki látott, biztos azt gondolta megbolondultam, pedig csak  felszabadultan törtek elő belőlem a beteljesült vágyódás hangjai. Szinte lebegtem a talaj felett!

Elsétáltama Rezső-kilátóhoz is, hogy onnan is megszemléljem a tájat.

Az idő egyik pillanatról a másikra váltott naposból hóesésre. Alig látszódtak a szomszédos fák ágai.

A szebb napokat is megélt Hotel Nimród fagyos ajtóüvege invitált az épületbe, de ellenálltam. 

Aztán Király-kút felé vettem az irányt a piros jelzésen. Dobogókőn szánkózott néhány kisgyermekes család, de errefelé már egy lélek sem járt. 

Elérve az aszfaltozott utat, a Rám-hegy felé vettem az irányt. Itt a hegy megmutatta csontvázát, melyet a zúzmara alakított még látványosabbá. 

Majd újra Dobogókő felé vettem az irányt a zöld négyzet jelzésen. 

A Nagyboldogasszony-forrásnál (Déry-forrás) meglepve szemléltem a kultuszhelyet, amit a forrás környékén alakítottak ki. A forrás vízgyűjtő medencéje köré betonkádat építettek, a köré pedig egy kis beton kunyhót, mely kápolnává nőtte ki magát a benne elhelyezett kegytárgyak révén. A forrás 2007-ben kapta nevét, amikor a Nagyboldogasszony Szeretet Egyház tagjai rendbe tették a forrás környékét. Azt nem tudom, hogy a betonkunyhót is ők emelték-e, vagy az már korábban is ott volt.  

Nem sokkal ezután egy meredek kaptatú vezetett fel a Thirring-sziklához. Szerencsére a hó tapadós volt, nem csúszott, így kényelmesen feljutottam a kiindulási pontomhoz. 

Csodaszép túra volt, s bár túl hamar, de megújult erővel csöppentem vissza  a mindennapokba.