Tudod milyen, amikor belépsz az erdőbe? Reményteljes. Ismerős, mégis ismeretlen. Mindig valami új vár rád. Elhagyod a civilizációt és lassan körbevesz egy békés, harmonikus világ. Mindig más és mégis ugyanaz.
Elindulsz az úton.
Kezdetben minden olyan könnyű. A madarak csicseregnek, a nap süt, virágos mezőkön vágsz át. Aztán szélvihar támad, a fák fenyegetőn kongva ütődnek egymásnak. Beborul és zuhogni kezd az eső. Kidőlt fákon mászol át, patakból kiálló köveken egyensúlyozol. Felkapaszkodsz a sziklákra, sötét barlangokban lapulsz. Megijedsz, feladod, erőt gyűjtesz. Nekiindulsz újra. Magas csúcsokat hódítasz, lihegsz, kimelegedsz, elfáradsz.
A csúcson aztán szétnézel. Lábad alatt az egész világ! Néha ködbe burkolódzik, de akkor is tudod, hogy ott van.
Egyé válsz a fákkal, a bokrokkal, az erdő vadjaival, a sziklákkal, a patakkal, a barlanggal, az úttal, amin végimentél. Több lettél ettől.
Az erdő is más lett tőled. Ha tisztelettel bántál vele: jobb és szebb. Barátságosabb. Magában hordozza az energiáidat, lelked a levelek, üregek mélyére rejti, és szükség esetén előveszi. Fejlődik tőle.
Ilyen új esztendőt kívánok mindenkinek:
Légy része a világnak, menj végig az utadon éld meg az életet ahogy eléd jön! Fogadd el, amit kapsz és adj, amit tudsz! Tudd, hogy a nehézségek és a szomorúságok is előre visznek! A nehézségeket küzd le, a fájdalmakat éld meg, és tanulj belőle! Örülj a pillanatnak, a múltból meríts erőt és tapasztalatot, és bizakodva nézz a jövő felé!
Nagyon jó hasonlat, valóban így van!
VálaszTörlésKati, boldog új évet kívánok Neked!
Sok szép fotóznivalót, sok túrát, sok-sok posztot!
Köszi, Laci! Neked is boldog új évet, és készüljön el a házatok, már csak azért is, hogy mehessünk fotózni!
Törlés