Kényszerfürdés a Kalicsa-patakban

 Dunabogdány szélétől a zöld jelzésen alig több, mint egy óra alatt elérhető a Kalicsa-patak. Nyár közepén jártam arra, kellemes és izgalmas volt a  vadregényes szurdokban mászkálni. 

Az Ág utca végén parkoltuk le az autót és vágtunk neki a cuppogósan sáros erdei útnak. A fák közül néha letekinthettünk a Dunára, vagy a szemközti Csódi-hegy kőbányájára. 

A zöld jelzést követve, sártól elnehezült cipővel érkeztünk a patak felett átvezető hídhoz. A híd fala mellett leereszkedtünk a völgybe, és a patak mellett, illetve a vízbe esett kidőlt fatörzseken haladtunk folyásiránnyal szemben. 

Hangulatos és látványos kis út, ügyeskedni kell és egyensúlyozni a kidőlt fákon és a köveken. Sajnáltam, hogy a család legifjabbjai nem tudtak most mégsem velünk tartani, de hármasban is remekül szórakoztunk. 

Úgy félúton elértük a terep legnehezebb pontját: 2 méter magas kis vízesésen kellett felmászni. Ez már nyáron is okozott némi fejtörést, de társaságunk férfitagja két lépésben száraz lábbal megoldotta a problémát, így mi is nekibátorodtunk. Elsőnek a lányom lódult neki az útnak, azonban a felénél visszacsúszott a lába, és bokáig merült a vízbe. Kis nevetés, aztán újra nekirugaszkodott, ezúttal azonban végérvényesen csatát vesztett: combhajlatig merült a 20 centi mély patakba! Így felfrissülve már simán vette az akadályt és hamarosan a szikla tetején várta, hogy én is megérkezzek. Nekem könnyű dolgom volt, segítő kezekbe kapaszkodva juthattam fel a meredélyen. 

Az út felénél járhattunk, tehát innen még kb. 2-2,5 óra, míg visszajutunk az autóhoz. A vizes farmer a téli 12 fokos meleg ellenére sem tűnt kellemes viseletnek. Cserenadrágot azonban nem hoztunk. Az is biztosnak látszott, ha leveszi a farmert, többé nem tud visszabújni bele. Talán mozgás közben nem is fázom majd - biztatott, de nem nyugtatott meg egyáltalán. 

Amíg a patak mellett a sziklákon felfelé haladtunk, mindhárman lázasan gondolkodtunk, mit lehetne tenni. Végig gondoltam, miféle kötözőszerünk van és milyen textilfélék állnak a rendelkezésünkre. 

Mire elfogytak a sziklák, kiszélesedett a patakmeder, megálltunk és végül ezt alkottuk. 

Cserezokni volt, arra nylont húztunk, úgy ment az szétázott cipőbe. A sálak egész melegnek bizonyultak, A kétféle kék remekül harmonizált a szem színével, a világító combkötő pedig előre láthatóan új divatirányzatot fog teremteni, akárcsak a derékon hanyagul megkötött szoknyává avanzsált piros kötött pulóver! Kissé szellős volt alulról, és mozgás közben néhol szétnyíltak a sálak, de ezt akkor még nem sejtettük. 

Főztünk egy forró teát, és immáron újra a zöld jelzésen elindultunk visszafelé. 

A járásban csak az volt a nehéz, hogy nem sikerült tökéletesen rögzíteni a sálakat, ezért egyik kezével az egyik lábára tekert sálba kapaszkodott, a másik kezével pedig a másikba. 

Még jó, hogy nem kellett így a teljes falun és buszon végigmenni!