Minden egész eltörött

Furcsa érzés elhagyatott épületben sétálni. Az egykori élet apró ott hagyott jelei suttognak az omló falak között.

Emitt a szél suhogtatja a függönyt, amott ütemesen lengve zörög egy ajtóba ragadt üvegdarab. Amúgy néma csend, csak a talpunk alatt recseg a millió csillogó üvegszilánk. 

Aztán a fényképezőgép kattanása fogságba ejti az érzést. 

Ady sorai jutnak az eszembe:

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér. 

Persze nem mindenki kerül ilyen hangulatba az épület láttán. Erről tanúskodnak az összezúzott székek, betört falak, medencébe dobált tárgyak, felborogatott ágyak. Van, aki bulizni járt ide, van aki falat festeni és van a kutya, aki  boldogan ugrált ki és be a kitört ablakokon, élvezve, hogy nem állja útját semmi, hamar bejárta és körbeszagolta az egész épületet, a pincétől a padlásig!