Túráink a Néra-völgyében: Néra-szurdok, Bég szeme tó és a Beusnita-vízesés

A Néra partján az út sziklafalak oldalába vájt ösvényeken és kis alagutakon keresztül vezet. A kocsit  Beuşniţa Nemzeti Park egyik  bejáratának parkolójában hagytuk, leperkáltuk az 5 lei-es belépőt, majd rátértünk az ösvényen a piros jelzésre Sasca Romana felé. A bejáratnál egy tábla figyelmeztet arra, hogy óvatosan lépkedjünk, ne lépjünk a viperákra. Nos, az valóban nem volna szerencsés, ezért is voltunk hosszú nadrágban, bár 30 fokos hőséget vertek vissza a sziklafalak.  Világjáró Maci kikívánkozott a hátizsák sötét zsebéből, ő is élvezni akarta a tájat, cserébe megígérte, szól, ha viperaveszély van, ő azt úgyis messziről kiszagolja.
Hamarosan elértük az első sziklába vájt alagutat, egyes források szerint ezeket  még az ókori rómaiak vájták a sziklába, feltehetően hadászati céllal, mások szerint embercsempészek által fúrt járatok ezek. Akárhogy is van, az alagutakban kellemesen hűvös van, némelyik olyan hosszú, hogy nem láttuk a  végét, sötétben tapogatóztunk. 

Az ösvény néha ilyen magasan, a mészkősziklákba vájva haladt.

Pár kilométer múlva az út a patak mentén kanyarog tovább.  Már magasan járt a nap, jó melegünk volt, a folyó elbűvölt, térdig gázoltunk a  vízben, kattintgattam a gépemet. Végül győzött a jobbik eszünk, útitársam példáját követve kényelmesen elhelyezkedtem a legnagyobb sodrásban, és ültem a jéghideg vízben, és élveztem az áramló víz erejét és hűvösét.

Mohával borított sziklákon megtelepedő növények a folyó közepén.

Tovább indultunk. Abban reménykedtünk, hogy a faluban ihatunk majd egy jó kávét a fogadóban, ehhez azonban ezen a hídon kellett átkelni a túlsó partra. Meglehetősen rozogának tűnt,  rozsdás, bár vastag sodronykötelek tartották foghíjas deszkapallóját. Igyekeztem minimálisan belengetni a hidat, kicsit izgultam is.  

Pár száz méter múlva elértük a falu szélét, ahol legnagyobb meglepetésünkre új építésű, modern, szép kivitelezésű és tervezésű lakópark és vendégfogadó állt. Igazi erdélyi csorbát ettünk, jeges kávét szürcsölgettünk, nagyon urasan éreztük magunkat. 

Innen visszafelé ugyanezen az úton haladva elértünk az autóhoz, ahonnan a délutáni túra kiindulási pontjára autóztunk. Az út a Bei folyó mellett vezetett, széles, murvás út, jellemzően mindenki autóval próbált eljutni a kb. 3 km-re lévő egykori pisztrángosig. Sokan voltak, úgy tűnik népszerű a hely, egész kocsisor döcögött a köves akadálypályán, néha félreállva a szembe jövő járgányok kedvéért. Kicsit sajnáltam,hogy nem sétálunk, de aztán rájöttem, hogy nem lenne kellemes ennyi autó mellett baktatni. A parkolóból a sárga jelzésen mentünk tovább - nem is lehetett volna másfelé - a folyó mentén, kellemesen hűvös  erdei úton. Szerencsére itt már autók nem jártak, csak millió ember.
Nagy volt a kísértés, hogy fotózzunk a folyómederben lezúduló kis vízeséseknél, ám félő volt, hogy akkor sosem érünk fel a célig, pedig téma itt is akadt bőven.

Aztán váratlanul elénk bukkant egy vízesés, mely a szilvásváradihoz hasonlóan mésztufa lépcsőkön zúdult alá, körülötte számtalan ember ücsörgött.

A vízesés mellett egy hídon elértük a a Bég szeme tavat  (Lacul Ochiul Beiului), mely körül megint csak bosszantóan sokan voltak, ami nem csoda, mert  a tó hihetetlen színeivel  igazán elbűvölő látványt nyújtott. 

A tótól a piros kereszt jelzés vezet a vízesésekhez. Most már felfelé haladunk, az út mellett több sziklán is zúdul le a víz, hatalmas medencéket vájva a mészkőbe. Belelkesedtem a látványtól.
A vízesést elérve lenyűgözve álltam. Hatalmas, zöld mohás üreges sziklatömb, meglepő formákkal és képződményekkel. Víz csak jelzés értékűen csordogált rajta, de így is szép látványt nyújtott.

Szerintetek is egy erdei öreg varázsló gyújt gyógyfüveket az alábbi képen?

Mivel kevés víz folyt a sziklán, így könnyedén fel tudtunk mászni a tetejére, ahol több mésztufa medencében gyűlt meg a víz.

A  medencék fölött újabb vízesés mellett sétálhattunk. 

Az egyik medence peremét egy kidőlt, szinte megkövesedett, mégis korhadó fa szolgáltatta.

Szeretem az ilyen gömbölyű formákat.

Visszafelé indulva meggyorsítottuk lépteinket, mert dörögni kezdett az ég, szerencsére megvárta az eső, mire beültünk az autóba és csak utána kezdett csepegni.

Összesen 16 km-t tettünk meg, szép helyeken jártunk, kellemesen elfáradtunk, jól esett a vacsora  Sasca Montana Rocker’s Inn hotelében, ahol  a svédasztalról annyit ehettünk 50 lei-ért, amennyi belénk fért.
Íme a meglátogatott helyek térképe:

Az alsó kék vonal a La Tunelle - alagutak, a felső pedig a Bég szeme - tó és a vízesés.