Túráink a Néra-völgyében: Ördög-tó (Lacul Dracului)

Az Ördög-tó a Néra partján fekszik, tehát a folyó mellett haladva kényelmesen megközelíthető, de mi másik utat választottunk: az erdőn keresztül Carbunari falu szélétől a kék jelzésen haladva a hegyről ereszkedtünk alá. Az elmúlt napok forrósága után esővel köszöntött ránk ez a nap, s mint kiderült, egész nap zuhogott, ami kifejezetten ügyességi próbává varázsolta az utunkat. 

Négy esőkabát bandukolt hát az erdőben, ami csöndes volt és mozdulatlan. Az utat néhol alkalmi vízfolyások szelték keresztül,  beletörődve a változtathatatlanba haladtunk célunk felé. 

Mígnem az út ösvénnyé szűkült, lefelé indult, ráadásul az út bal oldalán meredek hegyoldalból nőttek ki a fák. A felázott sáros talaj pedig önálló életre kelt a talpunk alatt, óvatosan egyensúlyoztunk, araszolva haladtunk és a frász jött ránk minden lépésnél, amikor a szakadék felé csúszott a sár. Közben az esőkabát kapucnija a szemembe lógott, az esőcseppek elfedték szemüvegemet, nem sokat láttam az útból. Térdemnél összegyűlt esővíz szép lassan eloszlott pamut nadrágom teljes hosszán a lábszárvédő alatt a bokámig, felfelé pedig a combomig. Útitársaim arcán is aggodalom látszott, ennek a tónak nagyon szépnek kell lennie!

Aztán enyhült a lejtő, kényelmesebben haladtunk, az eső is elállt, levettük hát az esőkabátot. 

Kilátás a fák közül

Kiderült, korai volta az örömünk, az út még meredekebben folytatódott, valaki járhatott előttünk, mert több helyen láttuk az úton a csúszkálásainak nyomát. Mintha síeltem volna, úgy haladtam hóekébe vágva lábamat a lejtőn. Majd inkább betértem az erdőbe és járatlan úton haladtam. A fákba kapaszkodva jó adag vizet ráztam a nyakamba. Elképzeltem, hogy majd vissza is kell mászni ezen az úton, bár felfelé mindig könnyebb, még egy kis eső és járhatatlan lesz! Ennek a tónak nagyon szépnek kell lennie! Világjáró Maci is ezzel biztatott minket, de nem volt hajlandó kidugni fejét a hátizsákból. 

A harmadik meredek szakasz után végül elértül  Erdély legmélyebb karszttavát, melynek legnagyobb mélysége 12 méter.  Mélykék színe mágnesként vonzott, feledtem csúszós utat, halálfélelmet, elragadtatva álltam a sziklaperem szélén és bámultam a hatalmas mészkőbarlang szélén megbúvó tavat. 

Egész színházteremnyi bemélyedés volt a barlang bejárata előtt, ide húzódtunk be az újra rákezdő eső elől, kiteregettük száradni a kabátokat és jóízűen megebédeltünk, és Maci is körbenézett kicsit. 

Az Ördög-tava természetes, a tavat körülvevő barlang beomlásakor részben felszínre kerülő barlangtó, melyet a Néra vize táplál. Úgy tartják, aki fürödni merészel benne, azt örökre elnyeli. 

Miután körbejártuk a tavat, kicsi aggodalommal tekintettünk a visszaút felé, de nem volt más választásunk, mint felfelé. Meglepő módon egész gyorsan és biztonságosan felértünk, a vizes cuccoktól amennyire lehetett megszabadulva ültünk autóba, s alig vártuk, hogy forró zuhanyt vegyünk és száraz ruhába öltözzünk.