2019. július 5., péntek

Egy éjszaka a Prédikálószéken

Kora délután vágtunk neki a régóta dédelgetett tervemnek: töltsünk el egy éjszakát a Visegrádi-hegység talán legszebb panorámával rendelkező csúcsán.
Tavasz óta forgattuk a gondolatot a fejükben, lejátszottuk képzeletben az egész túra menetét, elképzeltük a részleteket. Már-már úgy éreztük, gyakorlott túrázók vagyunk, ideje kipróbálni magunkat a valóságban is. 
Polifoam volt otthon, hátizsákot kölcsön kaptunk, vettünk két szuper kicsire összehajtható hálózsákot a Decathlonban, sátrat pedig találtunk az egyik ágyunk alatt odahaza (Honnan került oda? Rejtély!). Pont olyan, mint a bolti: két kilós, könnyen felállítható, vadi új (!), egy közepes szél szerintem simán elfújja, ha nincs benne senki. Annyiban különbözik a boltitól, hogy ez ingyen van. 
Pilisszentlászlótól, a Kis Rigó vendéglő előtti parkolóból a piros kereszt, majd a piros háromszög jelzésen, könnyen járható, széles ösvényen, enyhe emelkedővel röpke két óra alatt fent voltunk a kilátónál. (6 km) A hátizsákok sem bizonyultak olyan nehéznek, mint gondoltuk, mégis jólesett megszabadulni tőlük, átemenetileg a kilátóban hagytuk őket. 
Majd elindultunk a Vadálló kövek felé - a nap ugyanis arrafelé nyugszik - itt terveztük elfogyasztani otthonról hozott lecsót, melyet egy gázfőzőn melegítettünk meg. Élveztük a táj mélységes békéjét, ide nem hallatszott fel a civilizáció zaja. Tücsökciripelés és a szélben hajladozó fák leveleinek susogása hallatszott csupán. 
Csendesen kanalaztuk a forró ételt, miközben kegyetlen magabiztossággal hatalmas felhő tolakodott a nap elé. Kicsit sajnáltam: lőhetjük a naplementét, mégis remekül éreztem magam ebben a természetközeli idillben. 
Aztán megadatott mégis. A felhők alá bukott nap  különleges színeket festett az égre, bearanyozta a völgyben hajladozó fák lombját is.
Visszatértünk a kilátóba és figyeltük, ahogy a vörösre festett felhők fényei visszatükröződnek a kanyarodó Dunán. 
Mire kigyönyörködtük magunkat, teljesen besötétedett, fejlámpával bolyongtunk még kicsit a fák között, figyeltük az erdő zajait, majd bebújtunk a sátorba. 
Euforikus boldogság öntött el. Újra 5 évesnek éreztem magam, tesóimmal kuckót építünk pokrócokból a nagyszoba közepén, titkokat pusmogunk egymás fülébe és eltűnünk a világ elől. Hallgattam az éjszaka zajait. Valami motoz odakünt, távolról motorzúgás, elsuhanó vonat zakatolása, majd különös szarvasbőgés egészen közelről. 
Nehezen jött az álom a szememre, kergették egymást a fejemben a gondolatok és az érzések. Éjfél után sikerült mégis.  
Aztán 4-kor csörgött az óra, kel a Nap, nehogy lekéssük! 
Mérsékelt lelkesedéssel dugtam ki a fejem az éjszakai szállásról: előttünk a Duna, szemben a Börzsöny, amott  egy kisebb szikla, körülötte apró madárkák röpködtek. A nap éppen a szikla mögött jött fel, gyönyörű arany hátteret adva az idilli képnek. 
A napkelte nem volt fotózhatóan látványos, de békés volt és magával ragadó. Barackot eszegettünk, kávét főztünk és rántottát készítettünk, lábunk alatt hajók húztak el, néha vonat zörgött tova. Amúgy néma csend. 
Tisztálkodás,  pakolás, 7 óra magasságában elindultunk lefelé a Vadálló köveken a piros háromszög jelzésen. Egyensúlyoztunk a sziklákon a hatalmas zsákokkal, a nap kellemesen sütött, igazán remek időt fogtunk ki. 
Nem siettünk, élveztük az erdőt.
Mikor leértünk előbb a zöld, majd a piros jelzésen folytattuk az utunkat a Király-kútig a Szőke-forrás völgye (Malom-patak?) romantikus patakmedre mellett.
Király-kútnál balra tértünk a piros háromszög jelzésen, mely meredek kaptatón vezet vissza a pilisszentlászlói útra. Megvallom ez az emelkedő már nem esett olyan jól, az tartotta bennünk a lelket, hogy  finom ebéd vár ránk a Kis Rigó vendéglőben. Így is lett, 4 óra alvás után, 14 kilométerrel a lábunkban, és rengeteg szép emlékkel, egy órakor már a tárkonyos vadragu levesünket szürcsölgettük. Ide mindig érdemes betérni!

4 megjegyzés:

  1. Azta! Hát, ha valaki gyakorlott túrázó, az bizony Te vagy. Próbáltam magam elképzelni ebben a szituban. Ez hamisítatlan, valódi élménynek tűnik, örülök, hogy régi terved megvalósult!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Én is örülök. Egyszer egy hajnali indulással terveztük már a közös túrát veletek is. Azt még összehozhatnánk.

      Törlés
  2. Nem semmi akció és az eredménye: szép fotók. Még emlékszem az itt készült korábbiakra, de a naplementés változat még magával ragadóbb.

    VálaszTörlés