A Néra völgyében tett kirándulásaink után hazafelé útba ejtettük Ógerlistyét, mely román nevét az itt született Eftimie Murgu forradalmárról kapta.
Jó, jó, mi is tudtuk, hogy ez Budapesthez képest a másik irány, ráadásul romániai útviszonyoknak köszönhetően háromszor akkora kitérő,mint egyébként. Épp ezért egy aszfaltozatlan erdei utat választottunk az országút helyett, és biztos vagyok benne, hogy gyorsabban haladtunk erre. Kezdetben ugyan hatalmas kátyúkat kerülgetve mentünk fel a hegy tetejére, a kocsi legnagyobb kitérése mind függőlegesen, mind vízszintesen meghaladta az 1 métert, kapaszkodtunk erősen, és csodáltam sofőrünket, hogy bírja még idegekkel. Az utat látva azt gondoltam, ide sose jár senki. Elértük a hegytetőt, s nem győztünk csodálkozni! Takaros kis falu fogadott minket, minden utcája frissen aszfaltozva, még a zsákutcába is sima burkolatú út vezetett, csak úgy vakított az újonnan festett útburkolati jel, mintha nem is Romániában járnánk.
A falu szélén, ahol már házak sem álltak, két rét között indokolatlannak tűnő gyalogátkelőt is festettek, és hogy biztosan lassítson az arra járó, hatalmas, szabályos, kikerülhetetlen téglalapokat vájtak az újonnan készített burkolatba. Megnyugodtunk - Ott járunk.
A falu szélén, ahol már házak sem álltak, két rét között indokolatlannak tűnő gyalogátkelőt is festettek, és hogy biztosan lassítson az arra járó, hatalmas, szabályos, kikerülhetetlen téglalapokat vájtak az újonnan készített burkolatba. Megnyugodtunk - Ott járunk.
Elhagyva a jó utas falut, széles, murvás, egyenletes úton haladtunk tovább, majd hamarosan újra aszfaltozott útra tévedtünk. Eldugott falvak között haladtunk, míg végül kiértünk a síkságra, ahol a kátyúkkal sűrűn tűzdelt úton alig haladtunk előre, de legalább volt idő gyönyörködni a távoli dombok lágy vonulataiban.
Végül csak elértük Eftimie Murgu-t és a vízimalmokat.
A Rudăria-patak szurdokvölgyében (Cheile Rudăriei) huszonkét, fából készült vízimalom található, többségüket ma is használják.
Az egyszerű, fából készült malomépületek cölöpökön állnak, gyakran nem a természetes patakmeder, hanem mesterségesen kialakított csatorna fölött.
Ez a legegyszerűbb, legősibb vízimalomtípus, a vízikerék és az őrlőkő ugyanazon a tengelyen helyezkedik el, mindenféle áttétel, fogaskerék nélkül. (horizontális) A vizet deszkacsatornán engedik a kerékre, üzemszünetnél a csatorna felső végét lezárják.
Épp WC-t keresve tanácstalanul tébláboltunk a városka fő terén, amikor valaki ránk köszönt, és megkérdezte, miben segíthet. Kiderült, hogy ő a helyi polgármester. Mondtuk, hogy mi járatban vagyunk, rögtön be is invitált a városházára, ahol felajánlotta a mellékhelységet, valamint távoztunkkor kaptunk egy csomó tájékoztató füzetet a környékről, nem győzött elnézést kérni a rettenetes útviszonyokért, és elmondta, hogy a malmokat a turisztika fellendítés céljából ő mentette meg az enyészettől.
A működő malmok jelentik a városka legfőbb vonzerejét, és bár még elviselhető mennyiségű volt a látogató, a malmok előtt álló helyiek még autentikusnak tűnő szütyőket árultak, és mosolyogva invitáltak a malmok belsejébe abban a reményben, hogy vásárolunk a frissen őrölt kukoricalisztből.
A maga szempontjából dicséretes a polgármester törekvése, és igazán kuriózum, hogy személyesen foglalkozott a városába látogató idegenekkel, mégis jó lenne, ha pár év múlva nem tűnne el ez a hely is a turizmust kiszolgáló csillogó semmik süllyesztőjében, hanem megmaradna ilyen barátságos, látványos, szerény és vendégszerető helynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése