Tés - Szentkút - Római-fürdő

Tés főutcáján, a Napsugár vegyeskereskedés mögött parkoltuk le az autót, innen pár száz méteres sétával értük el a szélmalmokat. A földekről felszálló pára és az amúgy is ködös-napos idő, a sarjadó vetés a szélmelmok - no meg mi - különleges hangulatot árasztottak/árasztottunk.  A szélmalmokról itt írok bővebben.

 Miután alaposan megnéztük a malmokat, Jásd felé vettük az utunkat az országos kéken. Hamarosan elértük a Siska-kúti üregeket és egy új kilátót, majd a bicikliúton a Jásd-Szentkúton álló Szűz Mária-kápolna felé vettük az irányt. 

Szentkút hazánk egyik legrégibb és legjelentősebb kegyhelye. Az itt imádkozó  Jásdi Péter számára jelent meg Szűz Mária, s mivel már régóta szárazság volt, a patak kiszáradt, megjelölte azt a helyet, ahol ásni kell, hogy vízhez jussanak. Az itt fakadt víznek gyógyhatást is tulajdonítottak.
A kápolnát 1837-ben Gróf Zichy István építtette. 

Innen a Gaja-patak mentén a kéken haladtunk tovább a Római-fürdő felé. Útba ejtettünk egy vízimalmot is. 

Római-fürdőnél rajtunk sikerült kifognunk egy olyan ritka idősávot, amikor rajtunk kívül nem volt más. Így kényelmesen megtelepedhettünk a sziklákon, és megmelegítettük házi gulyáslevesünket, és a vízesés zúgása közepette szótlanul elfogyasztottuk azt. 

Visszafelé a piros jelzést követve jutottunk el Jásdra. Az utat sajnos fát szállító teherautók barázdálták, így kevésbé volt hangulatos, mint az érintetlen erdei ösvények, de azért így is élveztük az ébredező erdőt, a lágy napsütést, a csicsergő madarakat és gyönyörködtünk az utat szegélyező hóvirágokban. 

Korábbi kirándulások a Római-fürdőnél: Jásdról Bakonynánára nyáron és télen