2017. november 11., szombat

Ködbe fulladt panoráma túra Nagymaroson

Nagymarosról kiindulva a Julianus-kilátó, majd a Remete-barlang felé vezető útvonal több ponton pompás panorámával kecsegtet. A Dunakanyart én eddig leginkább a Dömös felőli oldalról láttam, a Prédikálószékről, vagy a Visegrádi várból, pedig a Börzsöny eme pontjáról is rengeteg lehetőség adódik a nézelődésre. Ezen fellelkesülve indultunk útnak egy ködös reggelen, abban a reményben, hogy hihetünk a békámnak (Köpönyeg alkalmazás) és hamarosan kisült a nap!
A Nagymaros-Visegrád vonatállomásról a kék jelzés vezet fel a Hegyes-tetőre, kb. 70 perc alatt kényelmesen megtettük az sokszor meredek kaptatókkal tarkított utat. 

A kilátó tetejéről jó idő esetén végig lehet követni, hogy kanyarodik vissza a Duna a hegyek között, most azonban annak is örültünk, ha a hideg szél kicsit elfújja a felhőket. Ennyit láttunk a folyóból:
A kilátót elhagyva visszafelé a kék jelzésen a Szent-Mihály-nyereg felé haladtunk, majd rátértünk a barlang jelzésre. Az út betér az erdőbe a hegy közepe felé, majd egy váratlan pillanatban kibukkan a fák közül, és megint gyönyörködhetnénk a kilátásban, ha a köd közbe nem szólna. Innen szépen kivehető a dömösi házak közt a Rám-szakadékhoz vezető út is. 
Közben néhány ponton a nap is egyre többször bukkant ki a felhők közül, így reménykedtünk, hogy mégiscsak lehetőségünk lesz a táj színes szépségét megcsodálni. 
Kicsit letérve a barlang jelzésről a sárga kereszten folytattuk az utunkat a Dobozi-orom felé, ahonnan  szintén remek lenne a kilátás, ha az időjárás közbe nem szólna. Lábunk alatt a meredek hegyoldalon alig néhány fa tudott csak megkapaszkodni, a lejtő erősen ki van téve az eróziónak. A kilátópont széléről szinte csak egy ugrásnak tűnik a Duna!
Visszafordulva újra megkerestük a barlang jelzést és lassan araszolva a meredek, nedvességtől és kis kavicsoktól csúszós úton leereszkedtünk a barlanghoz. 
Itt már szinte minden mélyedésben kirándulók ebédeltek, mi is elfogyasztottuk szendvicseinket, miközben a nap és a felhők játékában gyönyörködtünk.
Nagymarosra  egy keskeny erdei ösvényen tértünk vissza. Mire az Édeske cukrászdában elfogyasztottuk jól megérdemelt sütinket, a szél is elállt, a nap is kisütött, így a vonat felüljáróról már a színekben pompázó nagymarosi házakat csodálhattuk  meg.
A túra leírása:
  • Hossza 12 km, néha rövid, ámde annál meredekebb kaptatókkal. 
  • Szintkülönbség kb.300m.
  • Nagymaros-Visegrád vasútállomástól a kék jelzésen a Szent-Mihály-nyeregig, majd a Julianus-kilátóig (482 m)
  • Innen visszafelé a kék jelzésen a Szent-Mihály nyereg érintésével elérjük a 
  • kék barlang jelzést, melyet a Remete-barlangig követünk.
  • A sárga barlang jelzésen haladunk, érintve az Ördög-hegyet és további két kilátópontot.
  • Az út a sárga, illetve sárga kereszt jelzésbe torkollva tér vissza Nagymarosra, néhány pontról még a Visegrádi Fellegvárat is láthatjuk a fák fölött. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...