2017. október 8., vasárnap

Rám-szakadék - Dobogókő - Prédikálószék

A címben felsorolt helyek külön-külön is látványos kirándulási célpontok lehetnek. Így felfűzve azonban egyetlen kirándulásba igazi kihívást jelent! A túra Dömösről indul és ide is érkezik vissza. Két nagyobb kaptatóval is kell számolni, ezzel szemben a lejtős szakaszok sem könnyűek! Meredek hegyoldalon a kavicsos, fellazult talaj, bizony próbára teszi a lábremegtető izmokat! Cserében a hegyetetőkön és a gerincen több helyen csodás panoráma tárul elénk. Érdemes kicsit megállni, és elmerülni a táj szépségében!
Az út hossza 18 km, de a legnehezebb rész mégis az első 40 km volt, melyet a Budapest (Újpest, Városkapu)-Dömös útvonalon egy csuklós buszba szorítva töltöttünk egy kirándulni vágyó diáksereggel. Szerencsére jól viselték, hogy a kutyám minduntalan átmászott közöttük, és az ajtó felé nyomakodott. Mindannyian fellélegeztünk, mikor végre leszállhattunk!

Dömösről a  zöld jelzésen  a Rám-szakadékon át

Kicsit bánatosan kullogtunk a buszbeli hadsereg után, miután megtudtuk, hogy ők is a Rám-szakadékot óhajtják meghódítani. 
Libasorban haladtunk az erdőben, a létrák előtt pedig sorban álltunk, hogy mi is feljuthassunk. Úgy érzetük, be vagyunk zárva az emberek és a hegyek közé. Az egyébként rendkívül izgalmas szurdok túra így sokat veszített fényéből.
A sorban állók mind azt figyelték, Dézi, a kutyám hogy fog feljutni a létrás részeken, de ő simán vette az akadályt. Hátulról kicsit tartottam, vissza ne csússzon a meredek, vizes sziklákon, de saját erőből mászott fel.
Kiérve a szurdokból mindenki lepihent egy-egy fa tövében, így a busznyi diákseregtől is búcsút vehettünk, és nekivágtunk a hegycsúcsnak.

Rám-szakadék - Dobogókő a sárga jelzésen

Alig egy óra alatt egyenletes hegymenettel értük el a Rezső-kilátót, majd onnan negyed órás sétával  a dobógókői kilátópontot. Mindkét helyről megcsodáltuk a kilátást a Dunára, és a szemközti Vadálló-kövekre, mely innen ugyancsak távolinak tűnt.
Egy téli tájkép a Rezső-kilátóból:

Dobogókőtől Prédikálószékig a piros háromszögön

Dobogókőnél számos útjelző tábla mutatja a lehetséges útvonalakat, így szinte lehetetlen elvéteni a Prédikálószék felé vezető jelzést. Leereszkedve a hegyről elértük az aszfaltozott bicikliutat, és mivel már meglehetősen későre járt, ezért nem az erdei ösvényen, a jelzésen, hanem  a kényelmesebb aszfaltúton folytattuk az utunkat Prédikálószék felé. Negyed óra múlva letértünk felfelé egy murvás erdészeti útra, ami az emelkedő végén visszacsatlakozott a Prédikálószékre vezető piros háromszög jelzésre.  Jó tempóban, másfél óra alatt tettük meg a Dobogókő Prédikálószék közötti 6,5 km-t.
Meg sem álltunk a kilátó tetejéig, ahonnan megtekintettük a Börzsönyt, és a Visegrádi várat is. Innen a szél kergetett tovább minket, majd következett az út legszebb szakasza: a késő délutáni nap fényében fürdő Vadálló-köveken ereszkedtünk lefelé.

Vadálló-köveken keresztül Dömösig a piros háromszög, majd a piros jelzésen

Rajtunk kívül senki nem volt a hegyen, a szél sem fújt már. Minden sziklát megmásztunk és csodáltuk a tájat. Legszívesebben ott maradtunk volna a sziklák tetején!
Azonban a nap vészesen közeledett égi útja végéhez, úgyhogy ideje volt leereszkedni a hegyoldalon. Lassan, araszolva közlekedtünk az úton, így is minduntalan meg-megcsúszott a kavics a lábunk alatt. Végül szerencsésen leérkeztünk a a hegy lábához, ahol a patak mentén már sötétben értünk vissza  Dobogókőre. Még maradt is időnk egy forró teára a közeli cukrászdában  az utolsó busz érkezéséig!
A túra hossza 18 km. Amit egyenletes tempóban, erőnket jól beosztva, három pihenővel kényelmesen megtettünk 7 óra alatt.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...