Talán októberben a legszebb az erdő! A fák színesedő levelein átsütő nap fénye bearanyozza a földön zörgő arany és vörös levélköteget.
Így volt ez a Dera-szurdokban, Pilisszentkereszten is, ahol sok 100 további kirándulóval gyönyörködtem volna a természet fenséges szépségében, ha a sok embertől láthattam volna az erdőt. Mostanában igencsak felkapott hellyé vált a Pilis eme különleges szurdokvölgye. Budapestről könnyen megközelíthető autóval is és tömegközlekedéssel is, kisgyerekekkel ideális kirándulóhely. A szurdok bejáratánál lévő parkolóban dél körül már nem volt hely, szerencsére, mi kora reggel érkeztünk, de már ekkor is mindenhol túrázók csoportjai lepték el az erdőt.
A bejárattól nem messze épp a vízesés mosta sziklákat akartam fotózni, felállítottam az állványomat, amikor az 50 fős túracsoport mellettem masírozott a kiszáradt patakmederben. A gyerekek vidáman ugráltak a köveken, dobálták a leveleket, szóval nem siették el a dolgot. Az egyik apuka biztatóan szólt oda nekem, "már csak 1 kilométernyien állnak sorban mögöttem". Oké, megvárom, emberek nélkül szeretném lefotózni, ahogy a víz helyett a levelek ülnek a sziklákon.
Egyszer csak elfogytak az emberek, és volt 10 másodpercem, mielőtt a következő csapat odaér!
 |
| Ilyen, amikor van benne víz: vízesés |
Az utat nem lehet eltéveszteni, de azért tisztességesen fel van festve több helyen is a kék jelzés.
A fél óra alatt kényelmes tempóban bejárható szurdokvölgyet számtalan kis híd szeli át, amiknek most nem sok szerepe van, száraz lábbal lehet átkelni a kiszáradt folyón.
Az erdőben most leginkább az emberi természetet lehetett megfigyelni. Az
életunt apukát, aki engedelmesen kíséri a családot, de szemmel
láthatólag máshol lenne. A fiainak kemény tempót parancsoló férfit, a
leveleket gyűjtögető anyukákat, a sziklákra mászó gyerekeket segítő
szülőket, valamint az aggodalmaskodót, aki már akkor is rászól a gyerekre,
ha az 2 méterre eltávolodik tőle, majd hisztériás rohamot kap, és
hazaparancsolja a családot, mert ő már nem bírja idegekkel. Van aki a
gyerek ruháját félti, de olyan is akad, aki akkor sem kap szívbajt, ha a
gyereke lába alatt váratlanul megindul a talaj és ezerrel száguld
lefelé a meredek hegyoldalban. Kész szociológiai tanulmány!
A szurdok végén több pihenőpadot is elhelyeztek, persze mindegyik foglalt volt. Sőt, alig tudtuk magunkat átverekedni a tömegen. Nem is folytattuk az utunkat a falu felé, pedig arra még egy régi mészégető kemence romjait is megtalálhatnánk. Inkább jobb kéz felé a magasba vesszük az irányt.
Szerencsére ide kevesen másznak fel. A fák alól kiérve fürdünk az őszi nap melegében. Bámuljuk a fákat a lábunk alatt, megmásszuk a sziklacsúcsokat, és zavartalanul élvezzük végre a természet szépségét.
Pilis a távolból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése