Tök nagy múltú pincéi

Egy forró nyári délután a Zsámbék szomszédságában fekvő Tök település felé vettem az utam azzal a szándékkal, hogy megtekintem az 1800-as években épített pincéit. Olvasmányaim szerint szőlőműveléssel már a rómaiak idejében is foglalkoztak az itt élő emberek, de a borkultúra  első igazi felvirágzása a premontrei szerzetesrendhez köthető, akik számára 1220 körül  építettek Zsámbékon a templomot.  A település talán éppen borospincéinek köszönheti, hogy a török időkben nem lett lakatlan, mint számos más falu, hiszen a település lakói a pincékben bújtak el a minden szétdúló török áradat elől. Ennek köszönhetően - számtalan környező településsel ellentétben - szinte teljes egészében megőrizte magyar lakosságát, nem települtek ide svábok, vagy más nemzetiségű népek. 

A Nyakas-hegy mészköveit kezdetben a környék házainak építéséhez használták fel, így alakultak ki az első pincék. Később a Parlament, és a debreceni Nagytemplom kődíszei is ezen kövek felhasználásával készült. 

Tök az  Etyek-Budai borvidékhez tartozik, pincéi valóban hasonlítanak a pátyi pincesoron látott pincékhez, de mégis nagy változatosságot mutatnak mind az építés módjában, mind megjelenésükben. 

A présházak ajtaját hajdan keményfából faragták, zárai és vaspántjai préselt és kovácsolt vas munkák. Jellemzően szögletes vagy félköríves kőkeretes ajtókat alakítottak ki bejáratként,

 Az ajtók vízszintes csíkozása fölé a félköríves részbe sokszor  napsugaras mintázatot véstek. 

Az ajtók két oldalán egy-egy színes kereűt kis ablak biztosítja pince a szellőzését. 

Szellőző nyílás a földbevájt pincék tetején:

Az Aligvárom pincesorának jellegzetes pincéi:  

Kis-sor szépen rendezett pincéi:

Lapos tetejű pincék: jellemzőjük a vaspántokkal megerősített színes bejárati ajtó. A felső kőtábla tanúsága szerint az eklézsia présháza 1875-ben épült.

A lukpincétől kezdve a  lakóház méretűig minden megtalálható:

A Nyakas-hegy lejtőin pedig mai is szépen sorakoznak a főleg fehérborok készítéséhez szükséges szőlősorok: Irsai Olivér,  Chardonnay boraik  Királyleányka, Szürkebarát, stb... A szőlősorok végében pedig helyes kis présházak tornácáról  gyönyörködhetünk a táj békés lankáiban.

A pincesor közepén számomra idegenül festett az elhagyatottnak tűnő Doki sörkert. Inkább keressük fel a Patkó csárdát, vagy a Nyakas pincészetet, melynek borostyánnal befuttatott falai mellett kellemesen elücsöröghetünk a kertben egy kis bort iszogatván, gyönyörködve a szőlőhegy lejtőiben.

 

forrás: http://tokanno.hu/tok-kozseg/