2017. augusztus 15., kedd

Jásdról Bakonynánára a Gaja-patak mentén

Jásd központjából a kék jelzésen a Gaja-patak mentén bandukolva csodás virágos réteken keresztül
vezet az út a Szent-kút kápolna mellett az erdő széléig. 
Szent-kút kápolna, hazánk egyik legősibb kegyhelye. Sokan járnak ide gyógyulni és imádkozni Szűz Máriához, aki megjelent Jádi Péternek.  A hely történetét így írja le a jásdi Római Katolikus Plébánia.
Az erdő szélét elérve tavasszal a megáradt patakon alig tudtunk száraz lábbal átkelni, most azonban kis létra volt lefektetve az erősen megcsappant hozamú patakon keresztül.
Hamarosan egy cserkésztábor mellett visz az út, majd egy padokkal bőven beépített pihenő következik, ahol épp szalonnát sütöttek, fantasztikus illatokkal töltve meg a levegőt. Itt kicsit mi is elücsörögtünk, elfogyasztva első ebédünket. Mindez idáig vízszintesen vezetett az út, ezután azonban a szurdok gerincére kell felmászni egy meredek, de nem túl hosszú kaptatón. 
A kalandvágyóbb kirándulós társaimmal inkább leereszkedtünk a patak mellé, és megpróbáltuk alulról megközelíteni a vízesést, melyre most az alacsony vízhozam miatt volt némi reményünk. 
A vízesés azonban száraz lábbal most is megközelíthetetlennek bizonyult, hacsak fel nem mászunk meglehetősen magas sziklafalakat.
Így aztán a társaság nagyobbik része innen visszafordult, és követte a többieket a kényelmesebb szurdoktetőn vezető úton. Hamarosan el is értük a vízesést, melynek vízhozama meg sem közelítette az téli, illetve a tavaszi mennyiséget, viszont tetejéről most is számtalan kiránduló bámészkodott. 
A vízesés másik végén is volt egy remekül kiépített pihenő, itt is ücsörögtünk a hűs fák között egy jó beszélgetésnyi időt, elfogyaztottuk második ebédünket is, majd tovább indultunk Bakonynána felé, továbbra is a kék jelzésen. Hamarosan elértük a hatalmas, összefonódott gyökerű facsoportot, és persze fotózkodtunk is egy sort.
https://tortenetekkepekkel.blogspot.hu/2017/01/egig-ero-fa.html
Innen már csak negyedórányi járásra volt a szurdokba vezető út vége, melynek bejáratát egy régi, (malomként már nem funkcionáló) vízimalom őrzi.
A változatosság kedvéért itt is ücsörögtünk és meguzsonnáztunk a patak partján, majd ugyanezen az úton sétáltunk vissza Jásdra a kocsiig.
Az út összesen 13 km volt, oda vissza, 100 m szintkülönbséget kellett leküzdeni, közben 3-szor ültünk le pihenni a kellemes nyár végi időben. Mindezt csaknem 6 óra alatt tettük meg, így nem mondhatjuk, hogy nagyon megerőltető lett volna a túra. Inkább egy nagyon kényelmes erdei sétára emlékeztetett, hűs fák között remek társaságban és gyönyörű környezetben!
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...