Madridi benyomások

Madrid, városközpont, szálloda. Este, érkezéskor ellopják az egyik csomagunkat a szálloda portájáról. Rendőrség, géppisztolyos közegek, 2 óra várakozás, semmi eredmény. Kárpótol a kényelmes szállodai szoba, a svédasztalos, bőséges reggeli. Majd irány a meeting helyszíne. Az utcán mérsékelt forgalom, a metróra még simán fel tudunk szállni. A boltok zárva vannak, lehúzott rácsaikon számtalan graffiti.

Az utcán grandiózus épületek, a sarkon hatalmas múzeum. Szomorkodva megyünk el mellette, tuti nem lesz időnk benézni,  vár a munka. 
Délelőtt meeting, majd közös ebéd. A vendéglő, egy Tapas Bar, számtalan ember, mindenki egyszerre beszél, nevetgél, gesztikulálva magyaráz,  a saját ordításomat sem hallom. A pincér összetol néhány asztalt, majd sorban hozza a nemzeti ételeket, legalább 10 fogás, mindenki csak egy kicsit vesz a közös tálból. A szlovák partner minden fogás közben selfibotra szerelt kamerát dug a képünkbe. 

Vissza a meetingre. Mire véget ér, besötétedik. A város kivilágított épületei között kóborlunk, gyönyörködünk a számtalan szökőkútban, itt minden térre jut egy, tereket pedig minden útkereszteződésben kialakítottak.Madrid a szökőkutak városa.

6 óra körül megindul a tömeg az utcán. Lépni is alig lehet, a tereken tolongás, élőszobrok, árusok, beöltözött pokemonok, amott egy tolókocsiban egy ember, keze nincs, csak a csonk lóg ki az atlétából, foga közt műanyag pohár, benne néhány euró, rázza fejét veszettül, a tömeg morajlásán is áthallatszik a pénz követelőző csörgése.
Kétméteres kollégám vágja az utat nekünk, próbálunk átjutni a téren, befordulni az egyik utcába. Bevásárlóutca. Utcára nyíló kis boltok, a ruhák közt valódi kutya, műtehén, a háztetőn harisnyás műláb. Itt minden a vásárlásról szól.

Egymás érik az ötemeletes áruházak, Zara, Stradivarius, Primark. Egyikbe belépünk, a tömeg hömpölyög felfele és lefele is  a mozgólépcsőkön. Halálra rémülök, de beszerzünk néhány pulcsit, már csak fizetni kell. Szintenként 28 kasszánál összesen 20 méteres sor kígyózik, mégis hamar sorra kerülünk. 

Meneküljünk.

Az egyik utca sarkán áll a sonkamúzeum (Museo de Jamon). Piros, zöld és kék papírba csomagolt hatalmas sonkák sorakoznak szép rendben, itt a legolcsóbb Madridban, igazi spanyol különlegesség. Vigyünk haza!
Belépünk az ajtón, odabent könyökkel utat törünk magunknak a pult végéhez, az emberek a terem közepén álló kiszolgálóhelység körül fogyasztják a munka utáni sonkás szendvicsüket és sörüket, megbeszélve a nap eseményeit. Elveszünk az emberek és a sonkák közt a hangzavarban.

Másnap kedves kollégáimmal kihagyjuk az ebédet, kóborlunk kicsit a városban.

A vendéglős várja az ebédelőket, hamarosan tele lesz.

A környék sokkal csendesebb, mint előző este, ebben az időszakban viszonylag kevesebb ember jár az utcákon. Azok is inkább csak a turisták. 

Egy kávéházban megpihenünk, majd irány a délutáni meeting. A csak este nyitó szórakozóhelyek azért már nappal is igyekszenek felhívni magukra a figyelmet.

Délután kötelező városnéző körút, átsétálunk néhány mérnöki pontossággal kialakított parkon, a fák szigorú formára nyírva.A padokon pihenő emberek. Jól esik a séta. 

Elrohanunk a Prado előtt, amott a Királyi Palota. Az Almudena katedrális előtt hatalmas a sor, mégis hamar bejutunk, csodálom a gótikus katedrális szépségét, majd megkezdődik a mise. Több száz ember énekel együtt, a hang betölti a teret, felerősödik a falakon. Meglepetésemre elfog valamilyen nagyon békés, biztonságos érzés.