Egy kis eső nem gond...

- Egész hétvégére esőt mond Bohinj környékére. Mi a B terved? 

- ??? Nincs B tervem. Esőben is kirándulunk. Egy kis eső nem gond...

A fenti beszélgetés köztem és sógornőm között zajlott az indulás előtti napokban. Azért a lelkek megnyutatása érdekében kerestem programajánlót esős napokra Bled környékére, de nem nagyon hittem, hogy ezeket választanánk. 

Nagyon vártam már ezt az utat, a Hét tó völgye is tervben volt újra, ezúttal az egyik tó melletti szállással, hónapokkal előre lefoglaltuk már. Az indulás előtti napokban szorgalmasan néztem az időjárás előrejelzéseket, közvetlen a szálláshoz, a Koca pri Triglavskih jezerih környékére is. Kicsi esőt jelzett ugyan, de azért napocskákat is rajzoltak a kérdéses napokra.  Úgy éreztem, semmi nem jöhet közbe, idén végre látni fogom, semmi nem tudja az utamat állni. 

Jó nagyot tévedtem!

Érkezésünk napján esett az eső. Néha elállt, többnyire csendesen petyegett, néha-néha rákezdett jobban, de azért simán végigjártuk a Mostinca-szurdokot. A szurdoknak direkt jót tett a párás esős idő, igaz, nem tudom, napsütésben milyen lehet, úgy még sosem láttam. 

Az esti szállásunk szuper helyen volt, közvetlen a Bohinji-tó partján. A tesómékkal, jó családi szokás szerint, este felszabadultan rohantunk a meleg szakadó esőben a tó felé, és ugráltunk a vízben, pörögtem  a parton, fröcsköltük egymást a pocsolyákban ugrálva.  Régen nem éreztem magam ennyire felszabadultnak, mint ezen a napon. Gyerekkori emlékek törtek elő mindhármunkból, balatoni nyaralások hangulatai, hullámokba vetődések, nagy nevetések. Csuda volt az egész! 

A vihar

Éjszaka aztán jól rázendített az ég! Dörgött és villámlott, de legfőképpen szakadt az eső. Mire felébredtünk, 7 óra körül,  a  tó vize már elérte a part menti padok lábát, mire összepakoltunk, 10 órára, a padok víz alá kerültek. 

A tó körüli utat több helyen sár- és vízátfolyások tették nehezen járhatóvá, ezeket már nagy erőkkel takarították. De még ekkor sem gyanakodtunk, hogy ez valami extrém dolog. 

A túrát Planina Blato parkolójából akartuk indítani, így arra vettük az irányt. Az út lezárva. 

Hm. 

Ez volt az első pont, hogy elgondolkodtunk, vajon alkalmas-e az időjárás a magashegyi  túrázásra. 

Ribcev laz - város a tó partján

Addig is, amíg kitaláljuk, mit tegyünk, sétáltunk egyet Ribcev laz-ban, megnéztük a helyi templomot, gondoltam, körbesétálhatnánk a tavat, de a rendőrök visszafordítottak minden arra kódorgót. 

Összehasonlításképp itt van két kép a mostani és egy korábbi állapotról. Jól látszik a megemelkedett vízszint. 

 

 

Látszott, hogy gyorsan áramlik a folyó, de itt nem tűnt megvadultnak.

A tó felülete is ilyen nyugodt volt. 

A megáradt Száva a hídról. Csak annyit érzékeltünk, hogy NAGYON sok víz van benne. 

Gondoltam, keresünk valami könnyedebb turistautat, el is  indultunk Bled felé. Az út melett sok helyen hatalmas tavak alakultak ki a kaszálókon, valamint több helyről is ráláttunk a haragosan zúgó folyóra. 

Bohinskaja Bystricától nem messze, a Száva parján, hegyek lábánál áll ez a gyönyörű templom. 

Éjszaka keletkezett a  tó a templom előtt. Balra a fák mögött folyik a Száva. 

Útilapu edrékig vízben

A megáradt Száva (Savica)

A kavargó folyó miatt félpercenként változott a vízszint a parton.

Kiderült, nem csak "egy kis eső" zúdult le az éjszaka - extrém időjárás Szlovéniában

A kinézett könnyed túra felé vezető út le volt zárva. 

Hm. 

Bled környékén meglepően kicsi volt a forgalom, de a gondolások még eveztek a kirándulókkal a sziget felé. Mégsem volt kedvünk itt kiszálni, és kódorogni az esőben.   Kerestünk olyan weboldalt, ahol a turistautak járhatóságát lehet nyomon követni, nagy nehezen találtunk is egyet, ahol azt írták, minden erdei út le van zárva. 

Hm. 

Ekkor kezdtünk csak el kicsit utánaolvasni, mi is történt az éjszaka.

No - mondogattuk - ahányszor  3 Cséfalvay együtt megy a hegyekbe kirándulni, annyiszor zuhog az eső, úgy látszik különlegesen ritka együttállásunk (évtizedek óta nem voltunk hármasban, gyerekek nélkül kirándulni)  eredményeképp sikerült igazán extrém időjárást összehozni. 

Úgy döntöttünk, hazamegyünk, és inkább Magyarországon kirándulunk még közösen néhány napot. 

Az autópályára nem tudtunk felhajtani, így az országút melletti kis városok katasztrófáit első kézből követhettük végig. Láttunk elöntött pincékből vizet lapátoló embereket, sárral-vízzel borított autókat, átkeltünk vízzel borított útszakaszon, megvadult folyók felett keltünk át. A víz akár 1 méter magasra is felcsapott, és folyásiránnyal szembe vetett tarajos hullámokat. 

Hazafelé

Az országútakon egész jól lehetett haladni, néhol leszakadt hegyoldalakat, alkalmi vízeséseket figyelhettünk meg. A táj gyönyörű volt, autópályáról ilyet nem látni! 

Vransko és Prekopa között azonban beállt a forgalom. Unalmamba az út menti komló ültetvényeket fotóztam. 

Több órát álltunk a kocsisorban az országúton, így javasoltam, hogy kísérlejünk meg egy rövid túrát Žovnek vára felé. Mindenki örömmel vette, hogy megmozgatjuk elgémberedett lábainkat és jajongó ülőgumóinkat. 

 

Elszórt házak közötti keskeny utakon kanyarogtunk, se előttünk, se mögöttünk egy teremtett lélek sem járt. Sejtelmesen ködös időben érkeztünk a parkolóhoz, és másztunk fel Szlovénia egyik legrégebbi várához. 

A séta után visszakanyarogtunk az országútra, majd hamarosan elértük az autópálya csatlakozást is, ahol végre folytathattuk az utat Maribor felé. 

Az autópálya felett áthaladva aszfalt helyett csak vizet láttunk, hatalmas folyó állt a az A1 helyén.

Innen már gond nálkül elértük a Zalában foglalt szállásunkat, és másnap a Kőszikla-szurdokban kirándultunk, ami szintén izgalmasra sikeredett, hiszen az időjárás kis hazánkat sem kímélte.