Apátkúti-völgy

Az Apátkúti-patak a Pilis legszebb szurdokvölgyében folyik végig.  Pilisszentlászlótól indul  és Visegrádnál ömlik a Dunába. Hossza körülbelül tíz kilométer. Jártunk itt néhányszor, amikor a gyerekek kicsik voltak, és a téli szünetben is próbáltam rávenni őket, hogy tartsanak velem, de az éjszakai bulizások nem tették lehetővé a délelőtti ébredést, ezért a kirándulás elmaradt. Alig vártam hát, hogy legyen egy szabad napom, magamhoz vettem a szokásos felszerelésemet, plusz egy gumicsizmát, és nekiindultam. A gumicsizma karácsonyi ajándék, az volt a tervem, hogy víz kellős közepéből fogok fotózni. Így is történt, az egészben ez volt a legjobb, gátlástalanul sétáltam a patakmederben télvíz idején, és nem ázott be a cipőm!
Jössz-e? - Kérdeztem a kutyámat, persze nem mondott nemet, így őt is vittem. Hamarosan megbánta. A 10 km-ből alig 3-at sétáltunk végig, azt is 3 óra alatt. Nem győztem betelni a látvánnyal, lépten-nyomon állványt állítottam, fényt mértem, képkivágást mérlegeltem. A kutya meg unta veszettül. Nyüszögött, botokkal próbált rábírni a játékra, úgyhogy eme két tevékenységet folytattam felváltva, mintegy multitaszk üzemmódban.

A Fellegvárba vezető főútról lekanyarodva aszfaltút vezet végig a patak mentén. Ez kissé illúzió romboló, a táj vadregényes hangulatát teljesen tönkre vágja, előnye viszont, hogy akár biciklivel is végigmehetünk az úton. Vagy görkorcsolyával, vagy babakocsival. Kisgyerekek lábbal hajtós motorral. Hátránya, hogy valószínű, észre sem fogjuk venni azokat a remek helyeket, amelyek csak az útról letérve, az erdei ösvényen megközelíthetőek. Tehát érdemes a kocsit itt, az út elején a kis horgásztónál leparkolni.

A kis horgásztó most nem volt különösebben látványos, nekem az tetszett, ahogy a víztükörben felsejlettek a parti fák.

A tó egyik végéből hatalmas köveken keresztül ömlik ki a víz. Igaz, most inkább csak csendesen csordogált.

A patak kellős közepéből fotóztam! Bokáig a vízben! Úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban. Euforikus boldogság öntött el.

A tó másik oldalán: A patakban alig van víz.

A szurdok meredek sziklafala. Ide szinte sosem süt be a nap. Moha és borostyán mindenütt.

Pár perc sétával elérhető az Ördögmalom-vízesés. Itt a kemény sziklás talajba vájja a víz az útját, egy ponton kis medencévé öblösödik, nyáron kellemes megmártózni benne. 

A sziklás terep és a vízmedence

Mély árkokat vájt a sziklába.

Itt még nem olyan gyors a víz. A lapos sziklákon most épphogy átbukik, vékony tükröződő üvegként a parti fák számára. Itt rengeteg absztrakt kép készült, ami a következő bejegyzésem témája.

Elhagyva a sziklás terepet a patak az erdőben csordogál tovább. A látvány azonban itt is festői! Azért szeretem ilyenkor az erdőt, mert a táj karakteres szépsége emelkedik ki, lecsupaszítva, pőrén, a legjellemzőbb tereptárgyakkal. A fák törzsén és gyökerein megülő moha tényleg így világított most az esős-borús idő ellenére. Ezt nyáron szinte észre sem vennénk a sok zöld aljnövényzet, vagy a fák lombja miatt.

A patak őre: Itt rendesen kell ám folydogálni hékás!

Én ide most lemászok és fürdök egyet a patakban!

Két "forgó"

A Magda-forrás környékén hatalmas lekerekített sziklatömbök között vágja át magát a patak. 

 A fák  minden erejükkel (vagy inkább gyökerükkel) kapaszkodnak  sziklákba a mélység szélén.

A háttrében emberi kéz munkája az a kő támfal. Ezt is teljesen benőtte a moha.

Nagyon tetszettek a mohos fatörzsek. Az előtérben a két fatörzsön a fehér pöttyök nem hó, hanem zuzmó.

Elhaladva a füvészkert előtt eljutottam az erdészházhoz. A kerítése ilyen hihetetlen színű volt!

Időnként ki-kisütött a nap. A fák közé ugyan nem mindig tudott besütni, de a kék égbolt visszatükröződött  a vízben, innen a különös sötét erdőben világító kék patak.

A Visegrádi hegység hatalmas sziklafalai vulkáni tevékenység következményei. Az előtérben látható kőhalom valószínűleg andezit. (Esetleg bazalt. Abban a nem várt esetben, ha mégis valami más, kérem elnézéseteket, nem vagyok kőtudós csak a Wikipédia és egyéb Internetes források alapján valószínűsítem. Aki tudja, kérem írja kommentbe. Köszönöm.)

Hazafelé teljes erővel sütött  a nap, a fák becsíkozták a terepet. Nekem tetszett!