2022. szeptember 12., hétfő

Gombászós hétvége




Hétvégi túránkat hónapok óta terveztük. Úgy volt, hogy a Balaton-felvidékre megyünk, panorámás, borkóstolós, sátrazós túrára, de aztán úgy döntöttünk, hogy a nyári eső miatt elmaradt Mátra túrát fogjuk bepótolni. Egész héten lestük az időjárás előrejelzést, és a csapat egy része elhitte a záport és zivatart, majdnem úgy jártunk, mint viktorunk a tűzijátékkal. Végül úgy látszott, a Dunán innen nem lesz eső, így aztán mégis összeállt a nyár eleji jó kis csapat, és a megrakott zsákokkal, valamint fergeteges jókedvvel, nekivágtunk a hegynek. 
Az előző napok esős időjárása, no meg a jelenlévő két szakértőnk valószínűsítette a gombavacsorát, árgus szemekkel lestük az erdő alját. Egy kiszáradt tó partján megpihentünk kicsit, szokásomhoz híven elbóklásztam a kiszáradt mocsár területén, amikor fiatal őzlábgomba telepre bukkantam. Ezen aztán végképp fellelkesült a társaság, szedtük, fotóztuk, minden vonatkozó infót megpróbáltunk Dóri és Nonó fejéből átmásolni a mienkbe. A nagy őzlábgomba gallérja például szabadon mozgatható a tönkön, és nyersen is ehető, enyhén mogyoró íze van. Teszteltem. Tényleg. 


Ezután sebességünk a negyedére csökkent, zsákok alatt görnyedezve kerestük az avar alatt megbúvó, vagy fatönkön növő gombákat. 
Végül összegyűlt annyi, hogy este mindenki kaphasson belőle egy kis ízelítőt. 
Nagy őzlábgomba, molyhos tőkegomba, májgomba, laska, sárga gévagomba került végül a fazékba.

Ezúttal a tűzgyújtás elmaradt, helyette végignéztük, ahogy a hatalmas vörösen izzó telihold felkúszik az égre, majd színe fehérre vált. A Mátra felett villámok cikáztak az égen, így megnyugodtunk, hogy mégiscsak jobb helyen vagyunk, ezúttal bejött a meteorológiai valószínűség!

Kora reggeli fények a hegytetőn. Távolban a Börzsöny

Másnapra sem terveztünk nagyon hosszú túrát, de azért úgy gondoltuk, kényelmes tempóban egy 12 km-t csak meg fogunk tenni. Ez mégsem sikerült, köszönhetően az őszi kikericsekkel borított réteknek és az utat szegélyező vargánya és molyhos tinóru telepeknek. 

Hűs patakvölgyön is átkeltünk


De találtunk még piros galambgombát, rókagombát (rókahúgy szaga volt), korallgombátvilágító tölcsérgombát, ami nem világított, gyilkosgalócát, mérgező párducgalócát, kékszínű ánizsillatú (mily meglepő) ánizsgombát,  és még ki tudja miféle gombacsodát. 


Úgy belejöttünk a nagy keresgélésbe, hogy a túra végére  mindenkinek jutott egy vacsorára való az ehető fajtákból. 

4 óra körül pedig nagyot dördült az ég. Ám az időjárás sem tudta eldönteni, sírjon-e, vagy nevessen! Hol kisütött a nap, hol sötét fellegeket kergetett a szél. 

A távolban a Naszály

Mire Dunabogdányba értünk, egész befelhősödött. Épp elértük a strandbüfét, amikor leszakadt az ég. 
Az eső hamar elállt, megérkezett a helyi buszjárat, így szárazon megúsztuk a hétvégi kalandunk. 
Molyhos tinóru vacsi.


Csudajó és tanulságos két nap volt!

2 megjegyzés: