Gombakeresés bicajjal a Vértesben

Szárliget - Tatabánya között vezető aszfaltozott Terv utat kerékpárral jártuk be, meg-megállva, gombát keresgélve, időnként szakadó esőben, majd gyönyörű napsütésben, de végig meglehetősen szeles időben. 

Fáni-völgyön átvezető út. Szakad az eső, bár ez a képen nem látszik. 

Szépséges felhők váltották egymást az égen. Hol szürkék, hogy fehérek, hol haragos feketék. 

Mivel nem értek a gombákhoz, így örvendeztem, amikor találtam egyet, lefotóztam, otthagytam. Nagy szerencse, mert utóbb kiderült, nagy részük nem is volt ehető. Talán a csiperke, ha TÉNYLEG gumós csiperke volt. 

A kerékpárút kellemes, mivel aszfaltozott, nem volt sár, az eső ellenére sem, de a kátyúk, lukak gondoskodtak az erdei úton való haladás zötyögős élményéről. 

Néha megálltunk, bóklásztunk kicsit az erdőben, gomba után kutatva.

Világító tölcsérgomba

Valamilyen tejelőgomba. tetszett, hogy a tölcséres kalapjában megült a víz. 

Az út egész a Fáni-völgyig inkább lejtett, onnantól azonban jó pár kilométeren keresztül határozottan emelkedett. 

Szép lassan tekerve,  zuhogó esőben győztük le az emelkedőt. Mire felértünk, a nap is kisütött, az emelkedő is enyhült, váltottam hát egyesből kettesbe, mire az első középső fogaskerék csütörtököt mondott és elgörbült. Az erdő alján fiatal  piruló galócák emelkedtek ki az avar alól. 

Innentől azonban csak hármasban tudtam tekerni. Felfelé is. Szerencsére már nem volt sok meredek rész, ami volt, ott állva tekerve, pikk-pakk feljutottam. 

Egy ilyen emelkedőnél nagy lendülettel haladtam felfelé, tekerés közben a lábamat figyelve - úgy jobban ment az erőkifejtés, vagy az egyensúlyozás, vagy csak nehéz volta  fejem - egy kanyar után felnéztem, és azt láttam, hogy alig pár méterre tőlem az út közepén egy vaddisznó nézi döbbenten, hogy ki vagyok, és mit csinálok. Belegondolva, tényleg furán nézhettem ki, hatalmasra nőve a kerékpár nyergében, átlátszó-fehéres, kínai, vádliig érő esőkabátban, melyet a szél hatalmasra dagasztott körülöttem.

Mindenesetre azonnal megálltam, és hallgatóztam. A jobb oldali erdősávból motozást hallottam. Az előttem lévő disznónak csak nem akaródzott odébb állni, csöngettem egy kicsit, mire méltóztatott átkelni az úton. Társai pedig a bozótból a másik irányba indultak: még egy kocát és két malacát sikerült meglesnem távozás közben. 

Pár méter múlva elértük Tatabánya szélén az első házakat, majd elhagyva azokat, az újabb erdős részen egy kisebb konda haladt át előttünk az úton. Megálltak az aszfaltos rész melletti réten és mindannyian követték a szemünkkel, ahogy nagy csilingelve, fura esőkabátokban vonulunk el előttük. 

Megállni nem volt merszem, hogy lefotózzam őket, így egy korábbi túrámon készült képet tettem be ide. Meg kell állapítsam, hogy a vértesi vaddisznók kicsit bozontosabbak, szőrösebbek voltak, nem olyan jólfésültek, mint a szigetköziek, de a tekintetük pontosan ugyanilyen volt!

A vonatot passzentosan elértük, az állomásra érve annyi időm volt csak, hogy bepötyögjem az applikációba a vásárlást, s már jött is a szerelvény! Ha akartunk se tudtunk volna jobban időzíteni.