Kács környéki erdők

Kácson adott szállásbirtokot Árpád Öcsöd vezérnek, (Anonymus), akinek fia, Örösúr a közelben várat épített. Ezt a várat egy gyors rohammal be is vettük egy izgalmas víz vájta sziklás mederben, de bármily gyorsak is voltunk, csak hűlt helyét találtuk. Nagyjából 6-7 évszázadot késtünk, egyes források szerint a XIV. században még használták. 

Ezután a falu főterén találgattuk, merre is induljunk, s a bőség zavarában hosszú percekig tanácskoztunk. Van itt apátság, kendertörő, vízimalom, a Kácsi-patakban bödöncsiga, mely ősi maradványfaj, Mária-forrás, templom és barlanglakások. Kőhodály és márvány bánya maradvány. Valamint pincesor és kaptárkövek. 

Még az ablakból is az ősz folyik.... Elhagyott ház  Kács közelében.

Végül  a sárga jelzésen a kőhodály felé vettük az irányt, ahol hamarosan sárga levelekkel lepett úton egy elhagyatott házhoz értünk. Itt sokáig elidőztünk. 

A település közelében - csakúgy, mint a Bükk szélének több településén jellegzetes érdekességei a riolittufába vájt barlanglakások (pl. Noszvajon), pincék, kaptárkövek és kőhodályok. 

Ez a hatalmas  oszlopos teremsor juhakolként szolgált. A hodály mellett a juhászok számára vájt lakások és tyúkólak is találhatók. 

Innen hamarosan elértük a Dobi-rétet. Zöld rétje és a körülvevő színes fák látványa, no meg a meglepően meleg napsütés majdnem itt marasztalt egy rövid délutáni ejtőzésre, végül mégis bevetettük magunk a fák közé. 

A lehullott falevelek sárga színét még a fák törzse is többszörösen visszaverte. Az avar sárgáját a sziklákra települt zöld mohabuckák és a sziklák szürke tömbje  törték meg. 

Olyan érzése volt az embernek, mintha arany palotában járna, melyben smaragddal és antracittal jelölték volna az utat.

Végigjártuk a Felső-szoros összes szikláját a száraz meder mentén. Egy helyen találtunk csupán némi vizet. Ezután felmásztunk a szoros tetjére és szikrázó napsütésben folytattuk az utunkat. Lassan visszakanyarodtunk a Dobi-rét felé, hogy megnézzük a márvány bányát. A bányát már nem találtuk meg, de ezt a traktort igen. 

Mire beértünk a faluba utolért minket az őszi (korai) szürkület. Így a pincesor előtt már csaknem teljes sötétben vonultunk el. A templomot  még a kékórában sikerült megtekinteni, impozáns látvány a hegység kis dombjáról végig tekinteni a tájon. A Kácsi-patakot és a forrást azonban már inkább csak hallottuk, mint láttuk, így aztán inkább visszatértünk a  szállásunkra. 

Annyi bizonyos, hogy ez a kis túra csak ízelítő volt a környék látnivalóiból és szépségeiből. Számtalan lehetőséget rejt még magában ez az egyetlen kis település, érdemes ide visszatérni és még több időt eltölteni a környék  felfedezésével.