Álmomban gyerekkorom házának kertjéből jöttem ki éppen a lépcsőkön, egy fák alkotta alagúton keresztül. Bal oldalon előttem egy fura alak ült, akiről tudtam, hogy az egyik diákom. Kezével határozott mozdulatokat tett, én pedig váratlanul hatalmasat szaltóztam a levegőben. Leültem és odajött hozzám a diákom is. Valahogy éreztem, hogy nincs egyedül, többen is voltak, fekete ruhában, arcukra fehér jelek voltak festve, olyanok voltak, mint a túlvilági szellemek. Megkérdeztem tőlük, hogy "Ugye ti irányítottátok a szaltómat a kezetekkel?" Erősen csodálkoztak ezen, majd egyszer csak előttem ült egy kutya. Szőr nélküli, foltos jószág volt, és akkor puhán és finoman megérintett a bal lábával, és én a szemébe néztem és döbbentem kiabáltam: hiszen ez a Dézi! Sírtam és öleltem, s az érzés annyira erős volt, nem lehetett elviselni, és ebben a pillanatban felébredtem.
Ez,(a) Természetes.
VálaszTörlés