Miután kiámuldoztuk magunk az erdőtemplomban, a fennsíkra érkeztünk. Itt egészen megváltozott a látvány.
A körülöttünk emelkedő csúcsok rozsdabarnán meredeztek.
Sajna aszfaltúton mentünk a barlangkutatók házáig.
Az út mellett mindenfelé zsomboly kürtőket jelzett a térképp, néhányat meg is néztünk felülről: gyakorlatilag mindegyik egyforma: fekete luk a talajban.
De sejthető, hogy odabent különleges világ lehet: cseppkövek és denevérek fogadják az illetékes látogatót. (A denevérürülék látszott, a cseppkövek pedig ki voltak írva...) Előlünk azonban mindez vasajtókkal volt elzárva.
Az barlangkutatók házánál megpihentünk, majd a Savós-völgyben leereszkedtünk a Garadna-patakig.
A turistaút több helyen keresztezi az autós szerpentint.
Garadna-völgyben jó lett volna még kalandozni kicsit, de erre sajna a korai sötétedés miatt megint nem maradt idő. Pedig az a kis rész, amit láttunk, gyönyörű volt!
A patak mentén hamarosan elértük a Hámori-tavat. Nem volt könnyű, de sikerült egy kevésbé járt úton megkerülni a vizet. Annyira kevésbé járt, hogy a vége teljesen járhatatlan volt. Itt visszamásztunk az aszfaltútra.
Innen érkezve Lillafüred felé ilyen festői a látvány a kastélyszállóra:
Szerencsére a partról még zavartalan a rálátás erre a neoreneszánsz épületre:
A Palotaszálló alatti sziklák üregei nem csak a gyerekek számára jelentettek felfedezni való izgalmas tereket.
Sajnos az épület építéséhez komoly tereprendezésre volt szükség. Az építési plató kialakításakor felhalmozódott kőzetanyagból épültek a szálló függőkertjei.
A Szinva-patak vízesését és az Anna-barlang bejáratát áthelyezték. Itt látható most hazánk legnagyobb vízesése. Igaz, hogy mesterséges képződmény, de igazán festői!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése