A Bükk-fennsík pazar kilátópontjai

  

Kilátás a Keleti-szirtről

Analfabétáknak is egyértelmű...

Három-kő panorámája

Egy szemközti kis csúcs

Betekintés a völgybe

Sok helyen látszik a hegyoldalban az egykori tarvágás nyoma. 

Rozsdabarna hegyoldalak

A Tar-kő, a maga 949 méteres magasságával hazánk 12. legmagasabb pontja. Csupán pár centivel magasabb, mint a Csóványos, megközelítése azonban sokkal kevésbé meredek utakon is lehetséges, mint börzsönyi társa esetében. 

Kilátás nyugat felé a Tar-kőről. A párás levegő és az ellenfény miatt csak a sziluettek látszottak. 

Őszi erdei út

Végül a Muflon-kő szikláiról néztük, a lenyugvó nap hogy festi rózsaszínre a felhőket. 

...O

 

 

Egy szelet Lillafüred

Miután kiámuldoztuk magunk az erdőtemplomban, a fennsíkra érkeztünk. Itt egészen megváltozott a látvány. 

A körülöttünk emelkedő csúcsok rozsdabarnán meredeztek. 

Sajna aszfaltúton mentünk a barlangkutatók házáig. 

Az út mellett mindenfelé zsomboly kürtőket jelzett a térképp, néhányat meg is néztünk felülről: gyakorlatilag mindegyik egyforma: fekete luk a talajban.

De sejthető, hogy  odabent különleges világ lehet: cseppkövek és denevérek fogadják az illetékes látogatót. (A denevérürülék látszott, a cseppkövek pedig ki voltak írva...)   Előlünk azonban mindez  vasajtókkal volt elzárva. 

Az barlangkutatók házánál megpihentünk, majd a Savós-völgyben leereszkedtünk a Garadna-patakig. 

A turistaút több helyen keresztezi az autós szerpentint. 

Garadna-völgyben jó lett volna még  kalandozni kicsit, de erre sajna a korai sötétedés miatt megint nem maradt idő. Pedig az a kis rész, amit láttunk, gyönyörű volt!

A patak mentén hamarosan elértük a Hámori-tavat. Nem volt könnyű, de sikerült egy kevésbé járt úton megkerülni a vizet. Annyira kevésbé járt, hogy a vége teljesen járhatatlan volt. Itt visszamásztunk az aszfaltútra. 

Innen érkezve Lillafüred felé ilyen festői a látvány a kastélyszállóra:

Szerencsére a partról még zavartalan a rálátás erre a neoreneszánsz épületre:

A Palotaszálló alatti sziklák üregei nem csak a  gyerekek számára jelentettek felfedezni való izgalmas tereket.

Sajnos az épület építéséhez komoly tereprendezésre volt szükség. Az építési plató kialakításakor felhalmozódott kőzetanyagból épültek a szálló függőkertjei.

A Szinva-patak  vízesését és az Anna-barlang bejáratát áthelyezték. Itt látható most hazánk legnagyobb vízesése. Igaz, hogy mesterséges képződmény, de igazán festői!

Sikoly

 Bár a táj békés volt, nekem mégis a Munch: Sikoly c. képe ugrott be, amikor megláttam. Másoknak Fido Dido Seven Up reklámfiguráját látja benne. Nektek mi ugrik be? 

Aranyozott erdő-templom

Zajos, forgalmas aszfaltútról épp egy autó elől ugrottunk be az alig észrevehető erdei ösvény bejáratán az erdőbe, és mint fordított Aliz (tudniillik mi   felfelé emelkedtünk, nem le a mélybe zuhantunk) egy keskeny, ámde meredek kaptatón  értünk Csodaországba. 

Mindenféle színű levéllel teleaggatott, égig érő bükkfák képezték hatalmas templomunk falát. 

S micsoda kupola borult fölénk! Tekergettük a nyakunkat, s egyik ámulatból estünk a másikba.

A oltáron az elmúlt év üzenetei, hálaadó cédulái. 

S a templom fala: micsoda sudár, ezüstös oszlopok! 

Minden irányból más, mégis egységes, elképesztő összhang és harmónia lengett ezen oszlopok között. A távolban a fák  közötti megbúvó finom pára kéken csillogott, és mindenhol mélységes csend vett körül. Már ha épp nem lelkendezve mutogattuk egymásnak a szebbnél szebb fákat.  

Emitt egy kis bokorra külön kiváltságként keskeny fénysugár vetült.

A levelek finom rajzolata mintha cirádás írás volna, az erdő külön üzenete.

S a fák, mint hatalmas szobrok vigyáztak fentről. 

Elmondhatatlan élmény volt itt végigvonulni!

Kács környéki erdők

Kácson adott szállásbirtokot Árpád Öcsöd vezérnek, (Anonymus), akinek fia, Örösúr a közelben várat épített. Ezt a várat egy gyors rohammal be is vettük egy izgalmas víz vájta sziklás mederben, de bármily gyorsak is voltunk, csak hűlt helyét találtuk. Nagyjából 6-7 évszázadot késtünk, egyes források szerint a XIV. században még használták. 

Ezután a falu főterén találgattuk, merre is induljunk, s a bőség zavarában hosszú percekig tanácskoztunk. Van itt apátság, kendertörő, vízimalom, a Kácsi-patakban bödöncsiga, mely ősi maradványfaj, Mária-forrás, templom és barlanglakások. Kőhodály és márvány bánya maradvány. Valamint pincesor és kaptárkövek. 

Még az ablakból is az ősz folyik.... Elhagyott ház  Kács közelében.

Végül  a sárga jelzésen a kőhodály felé vettük az irányt, ahol hamarosan sárga levelekkel lepett úton egy elhagyatott házhoz értünk. Itt sokáig elidőztünk. 

A település közelében - csakúgy, mint a Bükk szélének több településén jellegzetes érdekességei a riolittufába vájt barlanglakások (pl. Noszvajon), pincék, kaptárkövek és kőhodályok. 

Ez a hatalmas  oszlopos teremsor juhakolként szolgált. A hodály mellett a juhászok számára vájt lakások és tyúkólak is találhatók. 

Innen hamarosan elértük a Dobi-rétet. Zöld rétje és a körülvevő színes fák látványa, no meg a meglepően meleg napsütés majdnem itt marasztalt egy rövid délutáni ejtőzésre, végül mégis bevetettük magunk a fák közé. 

A lehullott falevelek sárga színét még a fák törzse is többszörösen visszaverte. Az avar sárgáját a sziklákra települt zöld mohabuckák és a sziklák szürke tömbje  törték meg. 

Olyan érzése volt az embernek, mintha arany palotában járna, melyben smaragddal és antracittal jelölték volna az utat.

Végigjártuk a Felső-szoros összes szikláját a száraz meder mentén. Egy helyen találtunk csupán némi vizet. Ezután felmásztunk a szoros tetjére és szikrázó napsütésben folytattuk az utunkat. Lassan visszakanyarodtunk a Dobi-rét felé, hogy megnézzük a márvány bányát. A bányát már nem találtuk meg, de ezt a traktort igen. 

Mire beértünk a faluba utolért minket az őszi (korai) szürkület. Így a pincesor előtt már csaknem teljes sötétben vonultunk el. A templomot  még a kékórában sikerült megtekinteni, impozáns látvány a hegység kis dombjáról végig tekinteni a tájon. A Kácsi-patakot és a forrást azonban már inkább csak hallottuk, mint láttuk, így aztán inkább visszatértünk a  szállásunkra. 

Annyi bizonyos, hogy ez a kis túra csak ízelítő volt a környék látnivalóiból és szépségeiből. Számtalan lehetőséget rejt még magában ez az egyetlen kis település, érdemes ide visszatérni és még több időt eltölteni a környék  felfedezésével. 

Elhagyott ház a bükki rengeteg szélén