Az úgy kezdődött, hogy későn értünk Poroszlóra, és mire kicibáltuk a bringákat az autóból, a keréktengely egy csavarja szőrén-szálán eltűnt. Ott álltam az egykerekű biciklim mellett, lázasan nyomkodva a telefonomat, hol is van a közelben kerékpárszervíz. Szerencsére Tiszafüreden volt, és péntek lévén, még nyitva is volt, így röpke egy óra múlva már felszerszámozva, útra készen álltak a bicók. A poroszlói gáton elképesztő nyüzsgés fogadott, így Tiszadorogma felé gondoltam megkerülni a tavat, azt a részt kevésbé kedvelik a tursiták, lévén az út sokkal göröngyösebb, és sehol egy limonádé áruló büfé, és lángosos sem kínálgatja kolbásszagba burkolózva portékáját.
Valóban, errefelé nem járt egyetlen biciklista sem, csak a horgászok autói sorakoztak a vártnál sűrűbben a gáti aszfaltútról félig lelógva. Ám miután elhagytuk az aszfaltozott rész, és a földúton zötykölődtünk tovább a horgászok is elmaradtak, csak ketten róttuk a végeláthatatlan gátat.
Az első 15 km eseménytelen csendben telt, a forróság azonban fokozódott és Tiszavalknál már nagyon vágytam egy jó csobbanásra a Tiszába. Szerencsére innen már csak pár km Tiszabábolna, ahol az önkormányzat kivágta a part menti fákat egy varázslatos holtág mellett, kipucolták kicsit a sulymot, menő WC-t, homokos focipályát, játszóteret építettek, öltözőket kerítettek el, napelemes hőmérő, lámpa és telefon töltő várta, hogy szükség legyen rá.
 |
| Tisza holtág Tiszabábolnánál. A strand ingyenes. Most még. |
Mindenesetre csobbantunk egyet, ami nagyon jól esett.
Ezután betévedtünk a faluba, ahol találtunk egy
éttermet. A
Tutajos vendéglőben rengetegen voltak, alig jutott asztal nekünk. Aztán elolvastuk az étlapot és pislogtunk. Micsoda különlegességek! Majd kihozták az ételeket és tobzódtunk az ízekben! Ki hitte volna, hogy itt egy ilyen csoda éttermet találunk? Ide mindenképp érdemes betérni, ha erre jársz!
Jól teleettük magunkat, így az estét a közelben töltöttük a sátrunkban. A gát melletti oldalban
csodaszép virágok nyíltak. Többek között
sóvirágot is találtunk.
Ekkor született meg a terv, hogy a tavon evezés helyett inkább biciklizzünk fel Tokajig a gáton, és visszafelé együnk újra a Tutajos vendéglőben.
Így aztán másnap arrafelé vettük az irányt. Első gondolatom az volt, hoyg akár egyetlen nap is le tudjuk tekerni azt a 80 km-t, de sajna mire elindultunk dél fele járt az idő, egyre nagyobb lett a forróság, és Ároktőig gyakorlatilag toldozott-foldozott zötyögős volt a gát útja.
Tiszakeszinél letértünk a folyó mellé, hátha találunk fürdési lehetőséget, de a part mentén mindenhol bokáig süppedtem az iszapba, így ezt kihagytuk. Helyette a falu kútjánál feltöltöttük vízkészletünket és megszemléltük a főtéren álló motor szobrot, mely a motorbalesetben elhunytak emlékhelye volt, sírtáblákkal. Igen hatásos kis alkotás!
A legnagyobb forróságban érkeztünk Tiszaújvároshoz. Itt hűs vendéglőt kerestünk, ami mint kiderült nem is olyan egyszerű. Az egyik teraszán olyan forróság volt, hogy nem lehetett kibírni, odabent pedig 15 fokra hűtött a légkondi. A másik helyen épp esküvő volt, a harmadikat pedig zárva találtuk. Teljes reményvesztetten céloztuk meg a térkép által jelzett utolsó helyett, ami szerencsére nyitva volt, megfelelő hőmérsékletű, és kiváló pizzát készítettek! A tulajdonos fiatalember pedig jókedvűen szóba elegyedett velünk, amíg vártuk a pizzát. Mesélt az életéről, a újvárosi emberekről, szóval jól telt az idő. Alaposan kipihentük magunkat és megbékélve a világgal, tele hassal indultunk tovább.
A gáton vezető kerékpárút most a Tisza másik partján vezetett tovább, azonban ehhez át kellett kelni a hídon, ahova azonban kerékpárral behajtani tilos... Igen okosan van ez megoldva.
Mindenesetre átjutottunk a másik oldalra, s valahogy innentől már szebb lett az út. Talán azért is, mert a gát árnyékba került. Fürdési lehetőség továbbra sem akadt, de lemostuk magunkról az izzadtságot a magunkkal hozott vízből, és így fellélegezve a bőrünk, sokkal tempósabban tudtunk haladni.
 |
| Darab-Tisza varázslatos kis ága |
Tiszadede-nél végre találtunk strandot. Így aztán a közelben letáboroztunk, és ott töltöttük az éjszakát.
Ezen a napon összesen 86 km-t tettünk meg.
 |
| A reggel Tiszadede szélén ért minket. |
Igazán jó döntés volt este nem nekiindulni a Tiszalök felé vezető útnak! Innentől már nem védett bicikliúton kellett menni, hanem az országúton. Mondjuk nem volt nagy forgalom, de azért mégis. Jobb a békesség.
Tiszalök felé persze megnéztük az erőművet.
Majd a komp felé vettük az irányt. A komp előtt azonban van két holtág. A Kenyérgyári holtág - ami vasárnap tele volt horgásszal, és a Bikaúsztató, ami viszont egy kis madármegfigyelő hely, épített lesházakkal, dongaúttal.
Most nem időztünk itt sokat, inkább haladtunk tovább Tokaj felé. A kompnál folyamatos volt a forgalom, nem kellett sokat várni, már át is értünk a túlsó partra.
Innen már alig 15 km állt előttünk Tokajig, ahova 11 órára meg is érkeztünk. Alig több, mint 30 km-t tettünk meg, de én már nagyon kimerült voltam. talán a forróságtól, talán a sok tekeréstől, minden estre Tokajban kivettünk egy szobát, és lezuhanyoztunk és paplanos ágyban aludtunk egyet délután.
Egész kipihenten ébredtünk.
Lelkesen elsétáltunk és megszemléltük a kötelező Szerelmi pincesort, ami nekem nem annyira tetszett, talán azért, mert túlságosan is a borturizmusra álltak rá, ezért eltűnt a személyes jellege.
 |
| Tokaj, Szerelmi pincesor. |
Sétáltunk azonban egyet Tokaj főutcáján, megszemléltük a kastélyszerű tornyokkal rendelkező Jézus szíve templomot, melyet 1909-ben építettek a régi leomlott templom helyére.
 |
| Jézus szíve templom |
A tér borházai előtt mulatozó Bacchus nekünk is meghozta a kedvünk a borkostolásra, de a tokaji pincéktől valahogy elment a kedvünk. Ezért átbicajoztunk a 10 km-re fekvő Tarcalra.
Sajna a kerékpárút félúton váratlanul megszűnt, innentől az országúton kellett haladni, ami főleg visszafelé, a sötétben volt kicsit zavaró, a mellettünk száguldozó autók miatt.
 |
| Tarcal két temploma. |
Pinceajtók és befalazott egykori pincék mellett vezet el az út a bányatóhoz.
A bányatavat forrásvizek táplálják, gyönyörű, átlátszó vize van. Elég későn sikerült ideérni, így nekünk a naplemente festette narancssárga és rózsaszín felhők tükröződtek vissza a vízen. Az Áldó Krisztus szobortól állítólag remek a rálátás a tóra, de ezt most mi kihagytuk.
 |
| Tarcal bányatava. Vulkanikus eredetű andezit alkotja a sziklafalakat, ami hazánkban egyedülálló. |
Beszámolók az út további részeiről:
Az út teljes időtartama és hossza: 5 nap, 20+80+53+69+68 = 290 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése