Parasztházak és kastélyok a Balaton északi partján

A Káli-medence népi építészetére jellemző gyönyörű házakról pár éve már készítettem egy beszámolót. Most a Balaton északi partján vezető kerékpárút mentén haladva csodáltam meg a lombok alatt megbúvó barátságos, szépen felújított parasztházakat, a mediterrán hangulatot idéző erkélyes épületeket, a soktornyos palotákat, a még ma is működőképes malmokat, a szőlősorok lábánál rostokoló borospincéket, présházakat. 

Az 1900-as évek közepén még nagy számban álltak érintetlen állapotban 100-150 éves parasztházak, illetve egész utcasorok, településrészek  a Balaton környékén, melyek házai a gazdag népi építészet jegyeit viselték.

Az azóta eltelet években ezen épületek egy része teljesen eltűnt, helyükre ma már retro-nak számító kis nyaralók, hatalmas családi házak, vagy gyönyörű villák épültek. 

Mégis jó néha a nyomára bukkanni egy egy ilyen szépen felújított régi háznak.  

Szentkirályszabadja - parasztház. Szentkirályszabadján írta utolsó versét, Randnóti Miklós, és innen indult munkaszolgálatának utolsó gyalogos útjára is (nem a képen látható házból)

Aszófői parasztház a klasszicista templom mellett. 

Örvényesi díszített parasztház

Balatonakali-Dörgicse főtere

Balatonakali főtere és a Kossuth Lajos utca környékén láttam a legtöbb felújított, vagy éppen felújításra váró nádtetős parasztházat. Élmény volt a házak között tekeregni. 

Mediterrán hangulatot idéző villa Zánka környékén

Dr. Sebestyén Gyula néprajztudós  Tudor stílusban épült kastélya Balatonszepezden. Ma kastélyszálló, olasz tulajdonban van, de kertjében állítólag ma is látható a rovásírással teleírt hatalmas vörös homokkő szikla. 

Kis házikó Pálkövén, bazaltból épült falakkal. 

Badacsonyörs központjától nem messze állított meg ez a házikó, mely olyan, mintha egy angol romantikus regényből röppent volna ide. A ház több, mint száz éves, pár éve felújították, azóta panzióként és étteremként működik. 

Présház a Badacsony lábánál. 

Balaton északi partjának dombvonluatait bővízű patakok sora szeli át. Kézenfekvő volt, hogy vízimalmokat építsenek a patakok mellé, melyekkel évszázadokon keresztül őrölték a búzát és egyéb gabonaféléket. Persze az ipari forradalom a malomipar gépesítését sem kerülte el, a malmok funkciójukat vesztették, az épületeket elhagyták, falaik pusztulni kezdtek. A turizmus fellendülésével azonban újra reneszánszukat élik. Ki ne nézné megbűvölten, hogyan forog egy felül-, vagy alulcsapott malomkerék? Hogy zakatolnak belül a gépek, és miképp szállítja a búzát vagy a lisztet a zsákokba a szálító szíj, elmélázva közben a régi idők molnárainak tudásán és életén? Szerencsére a Balaton környékén a sok malmot nézhetünk meg eredeti állapotában, és a kedvünkért talán még a malomkerékre is rázúdítják a vizet, és tanúi lehetünk a hatalmas fa kerekek mozgásba lendülésének. 

Az örvényesi felülcsapott (felülről folyik a kerekekre a víz) vízimalom helyén már 1055-ben malom állt. Jelenlegi formáját az 1800-as években kapta. A malom belsejében lévő kiállításon az egykori molnár vezet végig, aki sajátjaként gondozza és karbantartja az itt lévő hengeresszéket, illetve egyéb berendezéseket. 

A malom belülről. A Ganz Ábrahám által fejlesztett hengeresszéket használták az őrlésre. Háromszor, négyszer is átőrőlték, átszitálták az őrleményt,  mire elkészült a liszt.

Talabér- féle vízimalom Gyenesdiás szélén. Alulcsapott malomkerékkel. Valószínűleg már 1550 előtt is őröltek itt lisztet, de az építés pontos éve nem ismert. 2020-ban felújították, pékmúzeumnak ad otthont, illetve kis kertjében gyógynövényeket nevelgetnek, fantasztikus herbárium is található az egyik szobában.