Salabasina

Túránkat ezúttal a Holdvilág-árok romantikus patakvölgyén át indítottuk. Rögtön a bejáratnál kávé és limonádé kínálta magát egy kapu előtti asztalon. Örömmel csaptunk le a lehetőségre, hálát adva a jószívű gazdának. Leperkáltuk a becsületkasszába a jelzett összeget, s nekivágtunk a napos, madárcsicsergős illatos erdőnek. Hamar elértük a Meteror létrát, felmásztunk, majd a a létra fölött megnéztük az ásatási helyszínt is. Innen a Lajos-forrás felé vettük az utat, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve javasoltam, hogy inkább célozzuk meg a Salabasina-árkot, ahol reményeim szerint ilyenkor senki sem jár, illetve a kidőlt fákon és sziklatömbökön való átjutás igazi kalandtúrává változtathatja kirándulásunkat. 

Túratársaim rögtön rábólintottak a lehetőségre, így elindultunk bal kéz felé. Kb. fél óra gyaloglás után már reklamálták a kidőlt fákat és az árkot, de szerencsére innen már nem volt messze a cél!

Leereszkedtünk egy meglehetősen meredek partoldalban az víz vájta szakadékba, majd szembesültünk az el nem hangzott apróbetűs résszel: bizony a mederben víz folyik!

A keskeny sziklaszorosban óvatosan lépkedtünk, mégsem sikerült mindenkinek száraz lábbal abszolválni az utat. 

Két helyen is függőleges sziklaoszlopokon kellett lemászni, a kutyát külön leemelni. 

Gyönyörű, izgalmas és kihívásokkal teli: ez a Salabasina-árok!

A második sziklafal. Az idetámasztott fatörzsek voltak hivatva segíteni a mászást lefelé. Vagy felfelé - haladási iránytól függően. 

A nagy izgalmak után egy kicsit békésebb lett a terep. 

Végül ez a kőgát állta utunkat. Mi a csatornán keltünk át, törpejárásban. 

A fal után igazi őserdőben találtuk magunkat. Mintha óriások játszottak volna marokkót az erdő fáival: mindenfelé kidőlt fák, egymás hegyén-hátán, hol alattuk, hol fölöttük, hol közöttük kellett átmászni. Megmozgatta minden izmunkat!

Mint minden jónak, ennek is végeszakadt egyszer. Lassan magunk mögött hagytuk a kalandos árkot és mielőtt elértük volna a kecske farm hátsó kerítését, kimásztunk egy erdészeti útra. 

Kb. félórás kényelmes sétával értük el újra a Holdvilág-árok  limonádés bejáratát, ahol újfent éltünk a lehetőséggel és felfrissítettük magunkat. 

A túra hossza ezúttal csupán 10 km volt, nehéz elképzelni, hogy mindössze ekkora távon ennyire elfáradjunk, és ennyire koszosak legyünk!