Mocsárrét a Hajta mentén

Farmos és Göbölyjárás között indul egy tanösvény, melyen a Nyík-rét déli részén bolyonghatunk egy kb. 8 km-es szakaszon. 

Szinte egész nap zuhogott az eső. A rétek és a szántóföldek nővényein gyöngyözve ültek az esőcseppek. Lila ökörfarkkóró, magyar szegfű, mocsári kosbor, zsálya lilája még ebben a fénytelen időben is messziről észrevehető volt. 

Vastagon tocsogtunk a sárban az úton. Kerülgettük a pocsolyákat a magas nedves fűben. Ez a nyúl talán a szél és a felhők miatt sötétbe borult táj miatt nem vett észre bennünket. Egész közel jött hozzánk, pedig többször két lábra állt és  gyanakodva figyelt. 

Vadregényes élőhelyek övezték az utat. A lombok és a nádas között mocsári nőszirmok hozzák sárga virágaikat. 

Tízezer évvel ezelőtt az Ős-Zagyva kanyargott errefelé, majd néhány ezer év alatt elhagyta a területet, ám az általa hátrahagyott nagy méretű laposokban, medermaradványokban mocsarak sokasága jött létre.
Manapság  a Hajta-patak táplálja vizével a földeket, bár vízhozama lényeges elmarad a Zagyva vízhozamától. 

Sokáig reménytelennek tűnt, hogy a nap akár csak egy pillanatra is előbukkanhat a felhők alól. Ám mire a kilátóhoz értünk a szél elfújta a felhőket. 

A látvány a kilátóból. Idilli

Még egy szivárvány is megjelent az égen. 
Az 1960-as években a mocsárvidéket tápláló Hajta vizét mederbe terelték, töltéseket építettek, megakadályozva a folyó szabad kóborlását. A tanösvény is egy ilyen töltésen vezet végig. 
Sajnos ezzel az 1980-as években beköszönő aszályos időszakban a vidék félsivatagi vonásokat mutatott. Az állatok legelője már nyár elejére elfogyott, a porviharok mindennaposak lettek, a páratlan madárvilág létszáma erősen megcsappant. 

Az alföldi táj lenyűgöző szépsége. A zsombékok között megbújó vizek és a rejtekadó nádas rengeteg madárnak ad otthont. Mi is láttunk jó párat: fácán, gólya, kócsag, szürke gém röppent tova méltóságteljes szárnycsapásokkal. 

Távolban Farmos házai.
Ki hinné,  hogy egykoron ezen a területen egy ladikban evezve jutottak Farmosról  Egreskátára (10km) a gyerekek? Akkoriban a csónak hétköznapi közlekedési eszköz volt ezen a vidéken, hiszen a Hajta-patak szabadon csatangolta be a tájat, és bő vizes években valóságos tavat hozott itt létre. 
Váci Mihály is ír erről valamelyik novellájában. (Valaki tudja, hogy melyikben? Én hiába kerestem...)

Az előtérben látható növény talán a kamilla? 

Dézi is élvezettel tapicskolt a meggyűlt vízben. 

Rózsaszín színorgiával búcsúztatott minket a mocsár.