Honti szakadás

A Börzsöny eme kevésbé ismert nyúlfarknyi szurdoka az 1700-as évek végén keletkezett egy kiadás záporeső folyományaként. A felhőszakadás következtében a hegyoldalon lezúduló esővíz elmosta a Nagy-hegy oldalát (szaknyelven kaptura, avagy völgyfő lefejezés jött létre). Azóta ezen a "Szakadáson" keresztül folyik a Parassai-völgy addig békés patakocskája. 

A szakadás hossza alig 3 km., ezen a szakaszon mintegy 200 m-t magasságot veszít a folyó, ezért a meder folyamatosan alakul, szélesedik és mélyül. Az országút felöli bejáratot nem találtam meg, ezért a kamionparkolóból  kék kereszt jelzésen a szakadás folytatásának  felső peremén haladtam végig, egészen addig, amíg az út keresztezte a patakot. A mederben elindultam a Zátori-kút felé. Úgy voltam vele, hogy meglátom, meddig tudok eljutni, ha szerencsém van, végig tudok menni a szakadáson, ha nem , akkor ... majd kitalálom. 

Legnagyobb meglepetésemre virágzó medvehagyma szegélyezte a partot, különlegesen széppé varázsolva ezzel a medret. 

A patakban nem volt túl sok víz, a part azonban cuppogósan sáros volt, így óvatosan lépegettem a köveken, egyensúlyoztam  a kidőlt fák törzsén. 

A völgyet több helyen is belengte a medvehagyma erős illata.  A völgy mélyén a mohával benőtt ölnyi vastag fatörzseken ibolya, páfrány és egyéb növények élték idilli kis életüket. 

Néha kidőlt, mohás fatörzsek torlaszolták el az utat. Szerencsére az ágak között mindig találtam utat előre. 

Ezen a ponton azt hittem, nincs tovább út, vissza kell fordulnom. Aztán kiderült, hogy a gallyak olyan sűrűn fekszenek egymáson, hogy simán átkeltem felettük. Mintha légpárnákon lépkedtem volna!

Egyes helyeken olyan kényelmesen sétálhattam, mintha jelzett turistaúton haladtam volna. 

20 millió évvel ezelőtt e helyen sekély tenger hullámzott, számtalan miocén kori tengeri élőlény vázát találhatjuk a szakadék falát képező homokos agyagban. A falak magassága helyenként 50m-e magasságot is eléri, függőlegesen meredeznek az ég felé.

Tetejükön fák egyensúlyoznak a gyökereikkel, az volt az érzésem, hogy bármely pillanatban a mélybe zuhanhatnak! 

Az út utolsó harmadában váratlanul és legnagyobb meglepetésemre 3 vízesésen is le kellett ereszkednem. 

Az utolsó meglehetősen izgalmasra sikeredett. Ez volt a legnagyobb, rendkívül csúszós volt a nedves szikla és  a szélére tapadt sár miatt. 

A szakadék vízeséseinek lépcsőit sötétszürke, kemény meszes agyag alkotja. Korall, csiga és kagyló kövületeket találhatunk benne, ha épp elmélyedünk ezek vizsgálatában. Én arra koncentráltam, hoyg a csúszós sziklákon ne zuhanjak a mélybe, aztán megkönnyebbülten haladtam tovább, elfelejtkezvén a remek kutatási lehetőségről. 

Innen pedig a tanösvény vezet végig a maradék pár száz méteren. A folyó kanyargását követve hamar visszaértem kiindulási pontomra.