2021. május 7., péntek

Csitári kápolnától Drégelyvárig

Mivel a Honti szakadék bejárása nem töltötte ki az egész napos kirándulás igényemet, ezért továbbiakban Kutyika felé vettem az irányt. A fura szó valójában kutat jelent, és a Csitári-kápolnánál olvasható tájékoztató tábla szerint egy csodás gyógyulás és jelenések történetét is. Először az 1800-as évek közepén jelent meg itt többek számára Szűz Mária. Egy pásztor vakon született fiának szemét minden nap megmosták a Kutyika forrás vizével s egy idő után a fiú látni kezdett! Ez után még több csodás gyógyulást is feljegyeztek, melyet a ennek a víznek tulajdonítottak. A forrás közelébe kápolnát emeltek, gyönyörű ligetet varázsoltak, "lourdes-i" barlangot emeltek, ahova a gyógyultak hálaadó emléktáblákat helyezhetnek el. 

Innen Drégelyvár felé vettem az irányt. Átkelve a patakon a Szondi-alagút bejáratához értem. A tájékoztató tábla szerint nagy rejtély, hogy mi célt is szolgált valaha az alagút. Jelenleg kezdetben ember magasságú és szélességű járaton lehet bemenni, majd pár 10 méter után kétfelé válik a járat, innen én már nem követtem a labirintust. Egyes elképzelések szerint Dérgely várához vezetett egykoron a járat, mások szerint bányászati tevékenység maradványa. Annyi azonban bizonyos, hogy már itt úgy érzetem, visszacsöppentem  a török időkbe. 
Középkori hangulatomból a közeli tó körüli séta sem zökkentett ki. 
A vízparti fák vízben álltak. A mocsári idillhez már csak békakuruttyolás hiányzott, de az nem hallatszott, csak récék hápogása. 
Innen kb. 1 órás úttal, kellemes emelkedővel értem el Drégely várát. Éreztem a hely történelmi hangulatát, rajtam kívül  csak a régi hősök szellemei voltak a hegycsúcson.  A "Szemközti nyájas, szép zöld hegyorom" most békésen viselte a friss tavaszi zöld ezer árnyalatát. 
Nehéz volt elképzelni, hogy itt törökök hada tolongott és ágyúval lőtte várat. Olvastam a tájékoztató táblákon, hogy árulta el egy pásztor a vár gyenge pontjait, hogyan rontottak rá a törökre  a kétségbeesett várvédő katonák, s miként estek el. Fülemben ott zúgott a gimiben tanult Arany János vers, s szinte láttam magam előtt, ahogy 
"minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát. "
Aztán még egy utolsó pillantást vetettem a tájra a vár minden pontjáról, és elindultam visszafelé az erdőn át. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése