Ezúttal Pomázról a zöld háromszög jelzésen vágtam neki az erdőnek. Úgy terveztem, egész a Lajos-forrásig elmegyek, és a Petőfi-pihenő felé térek vissza, azonban a Hubertus háznál a nap állásából úgy véltem, már túl késő van ahhoz, hogy naplemente előtt megtegyem ezt az utat.
Így kicsit bóklásztam a ház körüli erdőben, szép kilátást keresve Pomáz házaira. Találtam is néhány helyet, a panoráma tényleg remek, ámde fotózhatatlan. Így aztán visszatértem a kunyhóhoz és egy erdészeti úton a Görbe-hajtás mellett átvágtam a Zengő-völgyben futó kék kereszt jelzésre. Itt már bal kéz felől magasodott a Visegrádi hegység Kő-hegy csúcsa. Ha elég figyelmes vagy, nem véted el a balra kanyarodó keskeny erdei ösvényt, mely maga a Petőfi-pihenőhöz vezető zöld jelzés. Innentől meredeken felfelé vezető izgalmas, sziklás úton haladtam. Pár száz méter után el is értem a kilátópontot, ahol állítólag Petőfi is megpihent és letekintett a tájra, no meg Napóleon Kalapjára.
Épp jókor értem ide, a nap már csaknem eltűnt a hegyek mögött, így félig árnyékba borult a völgy.
Visszafelé a hegy szélén ereszkedtem lefelé, egy igen meredek, ámde nem járatlan (és a LocusMap által is jelzett) ösvényen. Már csaknem teljesen besötétedett, mire a GPS jelezte, hogy elértem a zöld jelzést. Ám ekkor, legnagyobb meglepetésemre egy kerítés állta utamat. Már épp azt tervezgettem, hogy mászok át rajta, amikor észleltem, hogy mások is jártak így, és a kerítés alatt egész kényelmes átjárót hajlítottak. Ily módon sikerült rátérnem a jelzett útra és már simán visszaértem Pomázra, a kiindulási pontomra.
Végezetül álljon itt egy részlet Petőfi Sándor Salgó c. verséből, melyet valószínűleg NEM ez a hely ihletett, hiszen Dömsödön írta, az én ottani hangulatomat azonban mégis híven idézi.
Karom kinyujtám, hogy öleljelek,
S fölébredék... te már távol valál,
A rengeteg sötétzöld mélyiben
Láttam fehérlő árny-alakodat,
S futék utánad, mint az esti szél
A tünedékeny pillangó után,
Futék a hegyre... a hegy tetején
Bámulva álltam és szomorkodám; már
Oly messze voltál tőlem, fönn az égen
Az esti csillag képiben ragyogtál. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése