 |
Dömörkaputól nem mesze, az Anna-völgyi vízeséstől indítottuk túránkat. Még sosem láttam számottevő vizet itt, így vízesésnek nem is merném nevezni. Az egykori gát meglehetősen ramaty állapotban van.
|
 |
A vízeséstől a zöld jelzés vezet fel a Kőhegyi-tó kiszáradt medréhez. Víz ugyan nincs a tóban - bár egykor még csónakázni is lehetett benne - a vizes élőhelyekre jellemző növényzet azonban szép számban felfedezhető.
|
 |
Facsoport látványos gyökérzete is arra utal, hogy itt bizony akár 1 méteres magasságban is állhat a víz.
|
 |
A Petőfi-pihenő környékéről több helyről is remek panoráma nyílik, amit most a felhők tettek látványossá.
|
 |
A Czibulka János Menedékháznál a büfé is nyitva volt, mégis sokan sütögették már ebédjüket. Mi is kerestünk egy napos, kevésbé forgalmas tisztást, s nekiálltunk a tűzrakásnak.
Dézi tisztességes távolságból figyelte minden mozdulatunkat, tudta, hogy neki nem szabad közelebb jönni. Mikor egy arra járó másik kutya megpróbált beleszagolni a kolbászos tálunkba, mélységes felháborodással vetette bele magát a kaja védelmébe. Néhány határozott vakkantással és morgással elkergette a mihaszna betolakodót. Ha neki nem lehet, hát másnak se!
Megjegyzem, azért érdemes volt várnia, ő is kapott a legfinomabb falatokból. |
 |
Evés után a sárga, majd a zöld barlang jelzést követve meglátogattuk még a Vasas-szakadékot, majd hamarosan visszatértük kiindulási pontunkhoz.
|
Az egész túra alig volt 10 km, mégis jó társaságban, jó étvággyal és jó kedvűen töltöttük együtt az időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése