"Mérnökház" a Lágymányoson

A Budafoki út 17. sz házba szintén a Budapest 100 rendezvénysorozat keretein belül látogattunk el. Barátságos lakóközösség és bőséges információ fogadott minket. 

Érdemes elsőként kicsit elmélyedni a környék történetében. Az 1880-as évek előtt a Duna a tavaszi áradáskor rendszeresen elöntötte az itteni földeket, sokszor a másfél kilométeres szélességet is elérve. Mindez köszönhető a Kopaszi-zátonynak, melyen megakadt és feltorlódott a zajló folyó jege és hordaléka, megakadályozva a víz elfolyását. Talán a terület - Lágymányos - is az itteni mocsaras, lápos földről kapta a nevét. 

Az 1880-as években megkezdődött a Duna ezen szakaszának szabályozása is, megépítették a Kopaszi-gátat, mely  mai Gellért-fürdő magasságából indult kb. 3 km hosszan.  A terület egy részét feltöltötték, megmaradt azonban a Dunától immáron elzárt  Lágymányosi-tó. Megépült  a Ferencz József híd (Szabadság híd), mely becsatolta a főváros vérkeringésében Buda déli részét is, ezzel nagy löketet adva a fejlődésnek. Hamarosan a tó és a híd között, a feltöltött területen megépült a Műegyetem központi épülete. 

Korabeli kép a Műegyetemről és a Lágymányosi-tóról. Forrás: Wikipédia

Fisher József tevékenysége és Lágymányos fejlődése elválaszthatatlan egymástól. 1905-ben Detoma Alfonzzal közös tervező irodát alapított és 7 év alatt sok épületet emeltek itt. 

Fisher József külföldi tanulmányai során ismerkedett meg a bérházépítéssel. A első társasházak Magyarországon szövetkezeti formában épültek, s ezek közül az első éppen Lágymányoson épült fel. Az első világháború utáni lakás szükséghelyzet, és a külföldi hitelek új lendületet adtak a társasházi építkezési formának. 

1926-ban 5 fő alapító kezdeményezésére megalakult a "Mérnökök Háza" Társasházszövetkezet azzal a céllal, hogy  "lakásokból, üzlethelységből és műtermekből álló társasház felépítését vigyék végbe". Rövid idő alatt meg is épült a ház, 1928-ban már költözhető is lehetett volna, elszámolási viták miatt azonban csak egy évvel később kapták meg a használatbavételi engedélyt. 

Az első lakók névsorában 12 építész, 5 miniszteri tanácsos, 4 katonatiszt, 6 tanár, 2-2 gyógyszerész, tisztviselő, orvos és ügyvéd szerepel.  Gyakorlatilag a társadalmi középosztály legelőkelőbb rétegei tudtak itt tulajdont szerezni. A ház gyönyörű állapota,  varázslatos belső kertje arról tanúskodik, hogy ez most sincs másként. 

Bár a második világháborúban az épület több találatot is kapott, majd 1952-ben államosították a lakásokat, 1968-ban mégis történt egy nagyobb felújítás, majd 1992-ben lehetőség nyílt a lakások felvásárlására, így a ház ismét társasházzá alakult. Az épület 2015-ben és 2019-ben esett át egy teljes homlokzat-felújításon, melynek mostani pompás megjelenését is köszönheti. 

A tetőteraszról remek panoráma fogadja a látogatókat. A lakók pedig frissítővel kínáltak minket, ami igencsak jól esett a kellemesen meleg napsütésben. 

Fisher a díszudvar közepére szökőkutat tervezett, ami el is készült, az 50-es években azonban lebontották. Budapest 100 keretében egy egyszerű, műanyag dobozokból összeállíott, működő szökőkút szimbolizálta az egykori műtárgyat, ami nem csak a gyerekek figyelmét kötötte le.