2020. július 12., vasárnap

Szigetszentmiklósi úszóláp kenuval

Az úszóláp már többször volt úti célom, de eddig csak szárazföldön, kerékpárral. Igaz, az is nagyon szép út, de kenuval, a vízről megközelítve mégiscsak más élmény. 
Ezúttal Dunaharaszti Csónakháztól indultunk útnak dél felé. Az RSD (Ráckevei-Soroksári Duna ág) csendes, lassú folyású Duna ág, most is békésen ringatóztunk a folyón, ha épp nem eveztünk. hamarosan elértünk egy szigetet,  balra a  Duna-Tisza csatornán haladtunk tovább.  A víz szinte mozdulatlanul áll ebben az ágban, a nádas csaknem teljesen szélvédetté teszi, így olyan érzés volt, mintha egy tavon eveznénk. Egy darabig erre eveztünk, aztán visszafordultunk, végül is nem a Tisza a cél!

Visszatérve az RSD ágba a forrón tűző napot hatalmas felhők takarták el, kellemesebbé vált az idő. 
Szigetszentmiklóst elérve nagy vízi életet tapasztaltunk. Több jachttal, valamint kenus társasággal  is találkoztunk, remek kikötőhely is mutatkozott a szabadstrandnál. 
Innen már látszódott az úszóláp felső vége. De mi is ez az úszóláp?  Az 1800-as években Budapestet többször is elöntötte a Duna. Az árvíz elleni védekezés érdekében a ráckevei Duna ág két végén zsilipeket építettek, hogy ezzel szabályozzák a víz mennyiségét. Ennek következtében azonban hosszú évek alatt a meder eliszaposodott, nagy hajók számára az RSD hajózhatatlanná vált.  
Az 1900-as évek közepétől kezdve a medret rendszeresen kotorták, és a homokos kavicsot a parttal párhuzamosan halmozták fel. Ezeken az iszapos kőhalmokon telepedtek meg a vízi növények, sás, nád, gyékény, majd megjelentek a fák is. Gyökérzetük másfél-két méter vastag szövetet képez a homokos, kavicsos rétegen, szinte ring a vízen. Remek búvóhelyet biztosít a vízi állatok számára, így számos madárfaj, pézsmapocok, siklók, békák találnak itt otthonra. 
A szigetszentmiklósi úszólápon tanösvényt is létesítettek, ahol kicsit betekinthetünk a láp állat és növényvilágának életébe. 
Mire a kenut a láp alsó végén kikötöttük, már  dörgött az ég, és sötét fellegek gyűltek a fejünk felett. Kicsit azért még sétáltunk a tanösvényen, fürödtünk a Dunában, majd hatalmas esőcseppek kíséretében elindultunk visszafelé. 
A szél feltámadt,  főleg hátulról fújt, szerencsésen segítve ezzel a haladásunkat. Néha azonban meggondolta magát, oldalról támadt nekünk, csaknem a nádasba dobta a kenunkat. 
Elég meggondolatlanul indultunk útnak, csak rövid, pár órás evezést ütemeztünk, eszembe sem jutott, hogy esőkabátot, meleg holmit hozzunk magunkkal az útra, most azonban a levegő is hűlni kezdett, a szél sem tett jót, fürdőruhában ültünk a kenuban, nyakunkba eső csepegett. 
Előttünk az ég azonban biztatóan kéklett, sőt hátranézve is tisztulni látszott az idő, csak a fejünk felett gomolygott a szürke felhő. Kiderült, hogy épp az eső sebességével haladunk, így lassítottunk kicsit, s lám, a felhő lehagyott, az eső elhaladt felettünk, már csak a széllel kellett megbirkózni. 
Meglepően hamar visszaértünk kiindulási pontunkra, így még kalandoztunk egy kicsit a Sportsziget körül.


Az út hossza 12 km, könnyű, kellemes evezés, csendes vízen, (főleg ha nem esik és nem fúj a szél). 3 óra alatt kényelmesen megjárható. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése