Mártélyi ártéri tanösvény

Fürdőző gyerekek, csendes pecások, ladikról vízbe ugráló vagánykodó fiatalok, hangulatos kisvendéglők. Retro hangulatú nyaralók, régi idők emlékét idéző ifjúsági szállók. 

Utoljára 11 évvel ezelőtt kora tavasszal jártam erre, és már akkor is elvarázsolt a hely hangulata.

Most azonban az ártéri tanösvényt akartuk végigjárni. Az autót a falu szélén hagytuk, és a gáton átvágva bevetettük magunkat az erdőbe. Kezdetben ártérinek éppen nem mondható akácosban haladtunk. Rajtunk kívül  millió szúnyoggal volt tele az erdő. A 30 fokos párás hőségben szaporán szedtük a lábunk, a  szúnyogfelhő pedig a szárnyait, sehogy sem tudtuk lerázni őket. Lassanként az akácot felváltotta a nyár és a fűz, a parthoz egész közel jártunk. Itt mintha már kevesebb lett volna a szúnyog, már fotózni is meg mertünk állni. Az árvíz miatt azonban a tanösvényt elöntötte a víz, bokáig vízben gázolva jutottunk ki a strandolós részhez. 

Itt pancsoló gyerekzsivajtól kísérve haladtunk tova, egészen a Bodnár Bertalan Ifjúsági Szállóig, ahol észrevettük, hogy kenuk állnak az épület kertjében.

Bizonytalanul léptünk be az elhagyottnak tűnő épület ajtaján, amikor ránk köszönt a gondnok. Rövid rábeszélés után (állítólag előzetes bejelentkezés szükséges a bérléshez) végül sikerült a kenut vízre tenni és nekiindultunk a holtágnak (óránként 1200 Ft-ért). 

A mártélyi holtág (is) egy patkó alakú képződmény, mi a patkó bal szárán indultunk el. Békés, csendes vízen eveztünk, rajtunk kívül senki nem volt a vízen, talán a közelgő vihart jelző dörgésnek köszönhetően. A vízpari fákról gémek és bakcsók röppentek fel jöttünkre és landoltak a szemközti oldalon. A víz szélén két fa között mutatkozott némi rés, azon beevezve egy vízzel borított erdei tisztásra jutottunk. Gyaníthatóan csak a magas vízállás miatt nem volt szárazon.

Egy másik helyen valóságos folyó vezetett a fák között, ív alakban felénk borulva és visszatükröződve olyan volt, mintha alagútban lennénk.

Itt már az evezés sem volt egyszerű, a vízbe dőlt fákat óvatosan kerülgettük, nehogy kilukasszák a hajót. Csaknem elértük a Tisza fő ágát, amikor egy kis vízesés, majd a zsilip állta utunkat.

Visszafordulva még időztünk egy kicsit a nádasban, meghallgattuk a békák koncertjét, majd kénytelenek voltunk visszafordulni mert bármily szépnek is mutatkozott a nádas közötti rész, sehogy sem tudtunk a kidőlt fatörzseken keresztül jutni. 

Így aztán a patkó többi részét is bejártuk, összesen csaknem 12 km-t (3 órát) eveztünk, a végén már ülni is alig bírtunk, így jól esett az evezés után egy kis séta. 

Elindultunk hát tovább a tanösvényen,  egy ponton jelezte az útjelző tábla, hogy pallósor vezet keresztül a nádason, aminek egy része víz alatt van. Ott a helyem! - gondoltam, és míg a többi látogató megtorpant a bejáratot elöntő 3 négyzetméteres pocsolya előtt, addig mi a legnagyobb lelki nyugalommal vágtunk át rajta, és máris a pallókon, a nád között  voltunk.

A bejárattól még nem is látszott, de  az út 90%-án térdig érő vízben kellett gázolni, ami hatalmas élmény volt a hőségben és a közben szikrázóan sütő nap alatt. A tanösvény pontosan abba a nádasba vezetett minket, amit kenuval nem tudtunk megközelíteni, és csodálatos látvány volt! 

A vizet a nagylevelű moszatpáfrány vörösesbarna levelei varázsolták teniszpályaszerűvé.  A színek és a vonalak kavalkádja magával ragadott. 

A káka  rózsaszín virágai vonzották a méheket. Elérve az árnyékos erdő szélét szinte világítottak a sötétben. 

A vízből egykori fák csonkjai meredeztek elő. 

A magas vízállás miatt az erdőben is sok helyen vízben caplatva tudtunk csak haladni. 

Most is a zsilipnél értük el az áradó Tiszát. 

Fürödtünk egyet a jéghideg, vadul áramló vízben, majd ahelyett, hogy körbementünk volna a tanösvényen, visszafordultunk a pallósor felé, hogy a késő délutáni fényeknél is megcsodálhassuk belülről a nádast. 

Nem volt könnyű elszakadni innen, de végül az éhség kergetett tovább minket. Egész napi koplalás után végül a Hullámtér vendéglő udvarias pincéreinek és szakácsainak készséges szolgálatait vettük igénybe, és a finom vacsora mellől, a teraszon ücsörögve figyeltük a naplementét a holtág felett.