Kora reggel sétálva a Duna partján sokszor találkozom frissen rágott füzekkel, melyek lehántolt kérgei alól sárga, vörös és fehéresebb foltokban villan elő a fa még élettől lüktető belseje.
A hódok éjszakai tevékenységének nyomai.
Feltehetően nagyfogú barátaimnak nem okoz esztétikai élvezetet az alkotás folyamat, sem a végeredmény, ellentétben velem.
Tobzódom a kialakult formák látványában, a színek harmóniájában, a fogak nyomainak textúrájában, valamint a lepattant forgácsok összevisszaságában felsejlő művészi rendben. Micsoda foghasználat, elképesztő rágáskezelés! Dicséret a kis művészeknek! Látszik, hogy nagy élvezettel és kitartó szorgalommal alkottak!
Talán csak a fák nem osztják lelkesedésemet a hódművészet felé. Fájdalmasan nyögve eregetik figyelmeztető fűzfaillatukat: veszély, veszély!
Hamarosan kidőlnek: vagy újabb hódlakoma, vagy egy nagyobb szél áldozatai lesznek.
A hódoknak azonban mg sokáig nyújtanak majd táplálékot és rejtejadó partvonalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése