2019. augusztus 8., csütörtök

Szárazon és vízen a Szigetközben - 4. rész: Szigetköz falvai között

Úgy terveztem, végigjárom az összes kis falut, ami fellelhető Dunakiliti és Hédervár közötti 30 kilométeren, és biztos voltam benne, hogy marad még idő bebarangolni néhány előző nap kihagyott szigetecskét. 
Korán indultam, a forró déli órákat vízpart mellett óhajtottam tölteni, nem tűző napon tekeréssel. Kiderült, hogy ettől aztán egyáltalán nem kellett tartanom. Kezdetben szépen sütött a nap, Kilitiből Dunasziget, majd Halászi felé vettem az irányt az országúton. Alig-alig járt arra autó, teljes erőből tekertem, mégis alig haladtam valamit. Először nem értettem, aztán amikor az út 90 fokban elkanyarodott Halászi felé hirtelen megtáltosodtam. Hátulról kaptam a szelet, így végre éreztem, hogy haladok.


Halászi a Szigetköz kapuja

Itt lépünk be az "Ezer sziget" világába. A falu lakói hajdanában a magyaróvári uradalom halszállítói voltak. Központjában  két oromfalas barokk ház mellett emelkedik barokk stílusú temploma - írja a bicikliút melletti tájékoztató tábla. Ezen fellelkesedve rögtön a központ felé vettem az irányt, hogy megkeressem a két házacskát. Megérte ez a kitérő!
Innentől Hédervár felé végig remek bicikliút vezet. Az ég borús volt, az idő hűvös, cserében az erős ellenszél jelentősen nehezítette a kerekezést. Kukoricaföldek mellett haladtam, a tájékoztató tábla szerint a századforduló óta, a folyó szabályozásával egy időben nyílt lehetőség a mezőgazdasági tevékenységre, korábban a gyakori árvizek nem tették lehetővé a növénytermesztést. Akkoriban  inkább a külterjes állattartás volt a jellemző, a pásztorok télen-nyáron kint voltak a réteken az állatokkal, szigetről-szigetre úsztatva át őket.


A Peregrinus kápolna

A Darnózselibe vezető út mentén áll a Szent Peregrinus-kápolna. A helyi monda szerint egy főrangú hölgy Franciaországból gyalog jött Hédervárra, s mivel az út teljesen elcsigázta, a mezővárosba érve (a kápolna helyén) összeesett. A kastélyba vitték ápolni. Lázálmában megjelent előtte Szent Peregrinus, és meggyógyította. Hálából kápolnát építtetett a szent tiszteletére, és megfestette megmentőjének képét úgy, ahogyan álmában látta.
A kápolna a bicikliút mentén. A hagyomány szerint Viczay Jób felesége, Ebergényi Eszter emeltette 1709-ben a lábfájósok és vándorok védőszentjének tiszteletére. 


Aranyászás

A kerékpárút mentén több helyen a környék népeinek életét bemutató táblákról juthatunk érdekes információkhoz. Ki gondolta volna például, hogy a szokásos halászat, vadászat, nádvágás mellett a pióca-, rák-, teknőstojás gyűjtés is jó bevételi forrást jelentett az itt élő emberek számára? A legmeglepőbb információt  számomra azonban az aranyászás lehetősége jelentette. Egy ügyes aranymosó napi 3 gramm aranyat moshatott ki a Dunából, melyet Budapesten, Győrben, vagy Bécsben értékesített, nagyságrendileg a napszámmal megegyező jövedelmet jelentett a számára. 


Hédervár - ahol a három vármegye összeér

Ez a település volt a középkorban a Szigetköz gazdasági-politikai központja, a település története összefonódott a hédervári grófi családok (Héderváry, Viczay, Khuen-Héderváry) múltjával.
A 15. században épült vár még várárokkal is rendelkezett, három tornyának ablaka a három vármegye felé néz. A 17. században kastéllyá alakított erődítményt a város közepén találjuk, meglehetősen elhagyatva áll az elburjánzott angolkert közepén, mely egykor nagyon impozáns lehetett. 

Ki volt Gróf Khuen-Héderváry Károly? 

Horvátország és Szlovénia bánja, a Magyar Nemzeti Munkapárt alapítója. Miniszterelnök 1909-1913 között, két ízben is. Fia, Károly a parlament főjegyzője, országos főcserkész közel 30 esztendőn keresztül.

Boldogasszony-kápolna és az Árpád-fa

A 15. század elején épült a Héderváry család temetkezési helye. A templom mellett álló fa korát 800 évesre becsülik, s valószínű ez Magyarország legidősebb fája.

Szent Mihály katolikus templom (1755)

Fallal körülvéve, a mellette csordogáló folyóval valóságos erődítménynek tűnik.


Krumplibogár szobor

Miért állít valaki szobrot egy növényi kártevének? Merült fel bennem a kérdés, de szerencsére a bogár mellett egy tábla adott erről tájékoztatást. A legenda szerint a bogár ötven éve jelent meg Magyarországon, és állítólag az első példányt épp Héderváron találták. A szobor a bogár elleni védekezés emlékszobra.


Természetbe olvadva

Hédervárról Lipót felé vettem az irányt. Út közben találtam ezt a festett ház homlokzatot, mely szinte teljesen beleolvadt az ég felhői közé. Engem lenyűgözött. A felirat szerint 2014-ben készült a festés www.friedensmaler.com webcím van a ház sarkára pingálva, Mely Franz Trink festő oldalára vezet. .


Lipóti tanösvény

Lipót határán lévő természetvédelmi területre a belépés tilos, illetve csak szakvezetéssel látogatható, a terület körül azonban tanösvény is vezet.
Elérkezve a tanösvény bejáratához, lenyűgözve álltam. A vihart jelző felhők mellé dörgés és villámlás is társult, különös fény játszott a vízen és a növényeken.
A part mentén álló házak előtt szépen vágott füves úton tekertem, a vízen mindenféle vízinövény nyílott, a távolban hattyúk és vadkacsák úszkáltak. 
Kiérve a faluból, part menti fasor takarta a vizet, szántóföldön tekertem egész a Sorjási-tóig. Néhol szalmabálák állták az utamat. 
Elhagyva a tavat, nemsokára elérkeztem a töltéshez, ahol jobbra kanyarodva visszatérhetünk a faluba. Engem azonban nagyon érdekelt a a tanösvény falubeli részének másik fele is, oda azonban nem tudtam biciklivel menni, így gyalog indultam útnak. Nem sokan járhattak erre előttem, mert alig találtam meg az ösvényt, be se kanyarodtam volna a táblánál, ha a LocusMap nem jelzi,hogy arra út vezet. Nos útnak nem is volt nevezhető, inkább csak sejtettem, merre kellene menni, egy bottal hajtottam el az ágakat és a méteres aljnövényzetet magam előtt, letört ágakon lépkedtem át. Igazi őserdő élményem volt. 
Közben eleredt az eső. Visszamentem a bicajomhoz, esőkabátot húztam, és elindultam visszafelé. Szerencsére a szél megmaradt, ami eddig szemből esett, az most hátulról segített az úton, így az esőt sem verte az arcomba. Egész gyorsan haladtam, jókedvűen tekertem, tetszett, amit eddig láttam. 


Boglyakemencék

Mire Kisbodakra értem elállt az eső. Így megszemléltem a kisbodaki boglyakemencéket a falu szélén. Még a XX. század elején is működött ez a közösségi szolgáltatás: az a család, akinek nem volt otthon kemencéje, itt süthette meg kenyerét. Megvolt a rendje, melyik ház, mikor  élhetett a lehetőséggel. 


Séta a Szigeteken

áthaladtam a falu melletti hídon, beléptem a szigetre, és letettem a biciklit. Gyalogosan sétálva lassabban haladtam, így  egész mást vesz észre az ember az erdőben , mint amikor kerékpárral halad. Gyönyörködtem a hatalmas nyárfákban, az erdő szélén virító bíbor nebáncsvirág és réti füzények sötét rózsaszínjében. 
A magas fű között észrevettem egy kiszáradt mederhez vezető kis ösvényt. Ezt valószínű bicajról nem fedezem fel. 
A kiszáradt meder végén a Duna egy holt ágába botlottam, melyben a beledőlt ágak kusza összevisszaságban "éltek" még. Igen éltek. Burjánzott rajtuk az élet. Emitt bogarak rágták, amott gomba telepedett meg rajtuk, amazokból pedig friss hajtások nőttek.
Az idő újra beborult, esni is kezdett,  így hamarosan visszatértem a bicajomhoz, és egyhuzamban tekertem vissza Kilitibe az országúton. 


Forrás:
Út menti tájékoztató táblák
Tanösvények táblái 
http://hedervar.hu/latnivalok

2 megjegyzés:

  1. Nagyon élvezetes leírás (ismét), amely felkelti az ember kíváncsiságát a terület iránt (pedig már jártam arra, és néhány hely ismerősként köszönt rám). A fotók is remekül sikerültek és szép fényeid is voltak!

    VálaszTörlés