Nemti szélén, a Turista Panzió és Étterem parkolójában már sorakoztak a kirándulók autói. Legnagyobb meglepetésemre úgy tűnik a Morgó - gödör ismert kirándulóhely. Neki is vágtunk a zöld jelzésnek. Kis tétovázás után nem a széles murvás utat választottuk, hanem a mellette lévő száraz ágakkal és elhalt növényekkel teletűzdelt utat. Illetve útnak éppen nem nevezhetném azt a kis ösvényt, mely alig észrevehetően kanyargott a tavalyi elszáradt vegetáció között. A nap hét ágra sütött, a a növényzet zörgött körülöttünk, a gallyak recsegtek-ropogtak a talpunk alatt. Várakozásokkal telve haladtunk előre, sok izgalmas cikket olvastam erről az útvonalról. Hamarosan el is értük szakadék bejáratát.
Ám az út alig halad előre 100 métert, amikorra a falak eltűnnek, és már csak vízmosta árkocskában járunk, göcsörtös, alacsony tölgyfák között. Innentől kezdve az út izgalma jelentősen mérséklődik, dacára a szerte-széjjel heverő vaddisznó koponyáknak.
Alig egy órás laza séta után, 360 m magasságban érjük el a csúcsot, ahonnan kitekinthetünk egy elhagyott bányára, valamint a Mátra további hegycsúcsaira.
itt napoztunk kicsit a korai tavasz nyárias meleg napsugaraiban a déli lankákon, majd vadregényesebb tájat keresve nekivágtunk az erdőnek toronyiránt.
Azonban még eltévedni sem sikerült, hamarosan megint egy széles úton találtuk magunkat, ami hamarosan visszavezetett a kiindulási pontunkhoz.
Így aztán ez a túra egy laza kis sétává alakult csupán, így még bekukkantottunk Tar község határában a Szakadás-árokba, de erről majd egy későbbi bejegyzésben számolok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése