Szakadás - árok újratöltve

A címben említett helyen télen tettem egy felejthetetlen sétát, akkor hatalmas jégcsapok lógtak a meredek sziklafalakról és jeges vízben gázolva próbáltam mégis száraz lábbal végigjárni ezt a romantikus és kalandos szurdokot. Már akkor elhatároztam, hogy nagyobb kis családom apraját is el kell ide hoznom. Ezt több lépcsőben sikerült megvalósítani. Egyszer lányommal szép, napsütéses időben hódítottuk meg a sziklákat, majd kiválasztottuk az egyetlen esős napot a tavaszból és családom többi tagjával is felfedeztük az árkot. 

Az autót Tar község Attila útjának végén parkoltuk le. Innen indul a kék kereszt jelzés, melyet egész a felső Csevice-forrásig (és még kicsit tovább) követtünk. 

Az út jó darabon meglehetősen dagonyás erdészeti úton vezet, melyben nem csak esős időben süppedhetünk nyakig a sárba. Így inkább a kanyargó, tiszta vizű patakot követtük, melyet tavasszal a bogláros szellőrózsa sárga telepei szegélyeznek.

Telepített fenyőerdő a vízparton

Esős időben pedig lépten-nyomon foltos szalamandrákba botlottunk, ez a tény is bizonyítja, hogy a patak vize mennyire tiszta. 

Bármennyire is beleolvadt a nedvességtől csillogó levelek közé ez a kis állat, az éles szemű gyerekek mégis felfedezték. 

Kb. fél órás sétával értük el a felső Csevice-t, melynél megkóstoltuk az enyhén szénsavas, csípős kénes vizet. Majd 5-10 perc séta után egy irtásnál letérve a jelzésről, balra fordultunk, ahol elhaladva a vadászles előtt, hamarosan megtaláltuk a szurdok bejáratát. 

Innen meredek sziklafalak, mohos kövek és kidőlt faágak között-alatt haladtunk. Külön kihívás volt, hogy a csörgedező víz ne folyjon bele a cipőnkbe, egyensúlyoztunk a fatörzseken, ugrándoztunk szikláról sziklára, és közben bámultuk a fejünk fölött burjánzó borostyán és páfrány rengeteget. 

Néhol kis tavakba gyűlt össze a víz, ilyen különös mély türkiz színű eget tükrözött vissza:

Esőben sem bántuk meg a sétát, nyakig színes esőköpenybe burkolózva már azt sem bántuk, ha vízbe léptünk. 

Ez egy varázsernyő. Véd az eső ellen, de szükség esetén sétabotként is funkcionál, a színe pedig remekül harmonizál a vizes avarral. Továbbá már messziről látszik merre jár a gyermek!

A szurdokból 3 km után kényelmesen ki lehet sétálni, és egy kényelmes  erdei úton vissza lehet gyalogolni a vadászlesig, majd onnan a már ismert úton a faluba. Az egész túra így nem több 8 km-nél, ami azonban akár 3-4 órásra is kerekedhet, mivel az árokban csak lassabban lehet haladni. 

Érdemes azonban tovább folytatni felfelé az utat, ahol újabb sziklacsodák várnak ránk, majd felérve a hegyetetőre a gerincen végigsétálva több helyről is megcsodálhatjuk a panorámát.