2018. november 2., péntek

A Rám-szakadék ősszel is szép!

Az idei hosszúra nyúlt meleg ősz különösen megszépíti az erdőt. Így október végén mély narancs, élénk sárga és rozsdabarna színekben pompáznak a fák levelei. Róluk a fény, mintha az erdő minden rendet zugába, titkos üvereibe is bejutna. Az erdő legsötétebb mélye is ezt a meleg őszi rezgést sugározza vissza. 
Dömösről a Rám-szakadék felé vezető zöld jelzésen haladva az erdőben bóklászva hagyjuk magunkat elvarázsolni a fák színpompájától. A gyerekek vígan ugrándoznak a patak kövein, lassan haladunk a szurdok bejárata felé.
Végül oda is elérünk. Itt már a mély sziklafalak közé nem mindig ér be a fény, mégis az ősz minden árnyalatában fürdik a völgy.  
Hamarosan minden ügyességünkre szükségünk lesz, hogy köveken egyensúlyozva, fém korlátokba kapaszkodva elkerüljük, hogy lábunk elmerüljön a hideg patakvízben. 
Ez nem is mindig sikerül,  zoknink kicsit vizesen cuppog a cipőben, mégis rendületlenül haladunk felfelé, várjuk az újabb kihívásokat. 
A kutya ész nélkül szaladna fel a létrán, persze visszacsúszik, aztán rám néz, talán eszébe jutott, hogy tavaly is kellett a segítségem. No nem sok, nekilendül a sziklának, kapaszkodik a körmeivel és amikor már épp elfogyna a lendülete, akkor kicsit megtolom a fenekénél fogva, miközben fél kézzel egyensúlyozok magam is a létrán. Aztán már önállóan mászunk tovább. 
Lassan túljutunk a harmadik létrán is, már csak egy meredek kapaszkodó van felfelé aztán még egy hosszú kaptató, és elérjük a szurdok végét. 
Egy hatalmas fa gyökerei között elfogyasztjuk ebédünket, majd folytatjuk utunkat felfelé. Hamarosan elérjük a sárga jelzéses elágazást, itt lefelé kanyarodunk a Lukács-árok irányába. 
Az út végig lefelé visz, nem túl megerőltető, a gyerekek kicsit unják is,  jó lenne egy villámcsúszda a Dunáig. Rugdossuk a faleveleket, zörög a frissen hullott avar a talpunk alatt. 
Végül leérünk. 
A faluba most az aszfaltúton térünk vissza, itt megnézzük az út mellé települt kis állatfarmon a kecskéket, szamarat, birkákat. 
A 10 km-es út kellemesen átmozgatott minket, a gyerekek sem fáradtak el túlságosan,  és az itt töltött 4 és fél óra alatt mindig találtak valami kedvükre való kis kalandot, ami túllendítette őket a kevésbé izgalmas részeken. 



2 megjegyzés: