A hétvégén Dunát fotózni indultunk, illetve pont azokat a részeket akartuk lencsevégre kapni, ahol a hosszan tartó szárazság miatt nincs víz a mederben. Nem is olyan egyszerű olyan helyet találni, ahol ez jól fotózható, többnyire ugyanis az egészből csak annyit venni észre, hogy a víz lejjebb hullámzik. Látvány szempontjából pont olyan a part, mint pár hónappal ezelőtt, gyakorlatilag a tavaszi partvonal egységnyi vektorral való eltolását jelenti az aszály.
Igyekeztünk tehát olyan helyeket keresni, ahol ez ennél látványosabban megfigyelhető. Például a Pilismaróti hajótemetőnél a roncsok egy része most száraz lábbal is megközelíthető. Érdekes előtte-utána képpárokat lehetett készíteni.
A roncsra most fel is tudtunk mászni, így betekintést nyertünk a kabinokban uralkodó romhalmazról. Össze-vissza dobált fém hulladékok, hordók, eldőlt tűzhely, lógó vezetékek jellemzik a belső teret.
 |
| A megdőlt hajó alján kagylók megkapaszkodó kagylótelep |
Majd felkerestük Esztergom mellett a Prímás-szigetet, ahol a vízből számtalan kis szigetecske bukkant elő, melyekre a vízben tapicskolva át is másztunk. Nem jártunk túl jól, mert a víz tele volt apró, éles szélű kagylókkal, melyeken nem esett jól a lépegetés a mezitlábhoz nem szokott talpunknak. Ezekről a szigetekről azonban szinte a Duna közepéről fotózhattuk az esztergomi Bazilikát.
Végső állomásként felkerestük Tát-ot, ahol szintén a part mentén tudtunk haladni, ahol egyébként korábban nem volt járható partszakasz. Gyönyörködtünk a késő délutáni nap által megvilágított fákban, a békésen repdeső madarakban és a káka rózsaszín virágaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése